Street Art Magyarul

Pár napos hír, hogy Szófiában egy Szovjet-emlékművet átfestettek; a szoborcsoport alakjai amerikai szuperhősökké változtak át: Superman, Captain America, Joker, Santa Claus, Ronald McDonald, Robin, Wonder Woman és Wolverine tűntek fel hirtelen - írja a budapestavantgarde.blog.hu. Az oldal képei.

A történet érdekessége, hogy Martin Zaimov, Szófia korábbi polgármester-jelöltje, a Szövetség Szófiáért egyik vezetője a művészt díszpolgárságra jelölte - az ötletet a városi tanács természetesen gyorsan visszautasította. Az elképzelés elsősorban azért abszurd, mert az “elkövetőt” egyelőre nem ismerjük. (Sejtésem szerint nem egy ember csinálta, bár ki tudja…)

Zaimov a közgyűlésben az átfestett szobrot ábrázoló polóban jelent meg, amely állítólag gyorsan slágerré vált a bolgár fővárosban. A sajtónak tett nyilatkozataiban elmondta, hogy szeretné, ha az emlékmű mellett egy óriásplakát jelezné az szoborcsoport egykori státuszát (értsd: a szuperhősökre átmázolt verziót, hiszen ez már természetesen nem látható: a Bolgár-Orosz fórum egyből letisztította).

Különös ez az óriásplakát-kérdés. A street art kapcsán találkozhattunk ilyen megoldással, ami valamiféle kompromisszumot kínál: megörződnek az eredeti körülmények, de dokumentum tanúskodik egy másik, tiszavirág-életű kinézetről. Példa.

Különös az is, hogy a szuperhősös verzió alá egy felirat került. És nem az, amiről a honlapok beszámolnak, hogy Rolling With Time (kb. Együtt hömpölyögve az idővel). Valóban, angolra biztos így fordítható le az a bolgár szöveg, ami oda van írva, és amit sajnos nem tudok kiolvasni sem, de ez csak a jelentése; a talapzatra bolgárul került fel a szöveg. Ez külön csavar is lehet akár a dologban: sokkal exkluzívabb, inside, “hazai” üzenet ez, ami máshogy működne, ha angolul írták volna ki.

Bonyolult és sokrétű a kérdés, amit az átfestett szoborcsoport vet fel - mind esztétikailag mint politikailag. Itt most bele sem érdemes fogni ezeknek a tárgyalásába. Egy képet azért mutatok, amit a szófiai mű asszociált. Barbara Kruger műve:

források: budapestavantgarde.blog.hu, novinite.com. kép: spiegel.de

sziasztok

András

u.i.: bocsánat, hogy ennyi ideig nem posztoltam semmit, az egyetem és a diploma (+ az azt követő már nap….) elrabolta az időmet:)

Figyelő szemektől távol,
Édes csókok és ölelések között
Dermedt csodában
Lelkünk lassan összeért

Mikor felébredtem a
Mély és mosolygó csöndből
Láttam, ahogy a reggeli
Fényben fürdesz, és halkan kutatsz
Az sms-eim között.

Wall and Piece. 2005. 77. oldal – Soho, London, 2004. több infó a versről: read more

Ez a vers piros alapon fehér betűkkel, ugyanekkora méretben, bal felül egy kis virággal kiegészítve a 2006-os “Barely Legal” címet viselő Los Angeles-i kiállításon is szerepelt. Mégis, azt hiszem, legeredetibb környezete a város, nem pedig a kiállítóterem. Azaz 2004 Soho-ja, London belvárosa. A kép a Wall and Piece című könyvben bukkan fel, itt találkoztam vele.

2004 óta sok idő eltelt, ez a darab azonban talán nem annyira vált ismertté, esetleg pont azért, mert egyedülálló és egyszeri Banksy munkásságában. Most zsebből nem tudok mondani olyat, akinek az lett volna a mániája, hogy versekkel kell a várost gazdagítani, de biztos, hogy az ötlet már korábban felmerült a művészet történetében (avantgárdot sejtek, mi mást). Aki találkozott ilyesmivel, írjon!

Mégis azt gondoltam, hogy megér egy fordítást, és, hogy magyarul is olvashassunk egy versecskét Banksytől, lefordítottam. Természetesen a magyar verzió már nem fog felkerülni a város falára, ennyiben talán teljesen haszontalan. Papíron ugyanis alig van értelme annak, ha megjelenik ez a vers (a Barely Legal-os verzió ezért szinte már-már csak emlékeztetője lehet a dobozra felragasztott eredetinek), talán csupán annyi, hogy tudjuk körül-belül, mi van oda írva.

sziasztok! András

Megfogadtam, hogy abban az esetben, ha rövid időn belül újra a Malarky–Sweet Toof–Paul Insect–Mr. Penfold–Billy–45RPM hatos valamelyikével fogok találkozni, akkor említést teszek róluk. Az elmúlt másfél hónapban sokat voltak reflektorfényben – főleg a Hookedblog foglalkozott a londoni kötődésű street art művészekkel. Holnap Londonban megnyílik Malarky és Billy részben közös kiállítása a High Roller Society-ben (kép balra: Summer Breeze) Ennek kapcsán kronológiai sorrendben megpróbálom rekapitulálni ténykedéseiket az elmúlt másfél hónapból.

Április 25. Sweet Toof és Paul Insect közösen kifestenek egy londoni háztetőt. Az akció négy napba telt, és 50 liter festéket igényelt. Sweet Toof-ék az egész háztetőt befestették a rájuk jellemző, ikonikusság vált fogakkal és szemekkel (Paul Insect). Szokás szerint szürreálisan egymásba gabalyodó, különböző méretű, szinte önálló élettel bíró képeit láthatjuk a két érzékszervnek. Érdekes továbbá az is, hogy nem találkoztam még olyan képpel, amely a talajra festett óriásarcot ideális távolságból (tehát légi felvétel) örökítette volna meg. LINK a videóról!

Április 28. Sweet Toof-nak (aki egyébként a Banksy filmben is szerepel: a 22. percben tűnik fel, amikor a rendőrök kérdőre vonják a graffitijét illetően) New York-i kiállítása. A brooklyn-i Factory Fresh Gallery-ben (a nemrég megrendezett New York-i Festival of Ideas kapcsán lehetett róla hallani) megrendezett tárlat május 22-ig mutatta be Sweet Toof munkáit.

Május 15. Malarky, Sweet Toof és Mr. Penfold Londonban. Malarky Barcelonából, Sweet Toof New York-ból érkezett haza Londonba, hogy Mr. Penfolddal kiegészülve hajnali háromkor fessenek egyet a városban a Roman Road-on. Elkísérte őket a hookedblog.co.uk szerkesztője. Képei ITT.

Május 16. Malarky, Mr. Penfold, és a baglyos 45RPM és Billy folytatják az éjszakai kirándulásokat, ezúttal a Bethnal Greend Road-ot pingálták ki. A Hookedblog fényképes riportja ITT.

Május 17. Malarky és 45RPM duó harmadszorra is. Több kép ITT.

Május 20. Malarky, Sweet Toof, Billy és Mr. Penfold együtt látogatták meg a Black Rat Press „Four Cities Street art” kiállítást Londonban, és utána újra összeálltak egy kis festésre Kelet-Londonban. Több kép az alkotásokról ITT.

Június 10. Malarky és Billy kiállítása a High Roller Society-ben. Summer Breeze, azaz Nyári Szellő címmel. Festmények és printek kerülnek kiállításra, illetve a két művész közös munkái is megtekinthetők. Azoknak, akik Július 3-ig esetleg Londonban járnak, itt vannak az infók:

Malarky & Billy: Summer Breeze

High Roller Society

Palmers Road 10. LONDON

Megnyitó: 2011. Június 10. 19:00-2:00

Látogatható: Június 11.-Július 3.

Ha többre vagytok kíváncsiak ezzel a hat művésszel kapcsolatban, azt hiszem a google a legjobb megoldás; nem mindenkinek van külön honlapja, viszont a találatokból lehet interjúkat vagy hasonlókat szemezgetni.

András

források: highrollersociety.com, factoryfresh.net, organart.demon.co.uk, hookedblog.co.uk

Mikor az új Banksy mű megszületett április végén, az összes street art-tal foglalkozó oldal gyorsan lepörgette a képeket. Volt ezzel kapcsolatban négy+1 problémám.

- Talán a legkisebb baj, az, hogy semmi sem garantálta, hogy a darab valóban Banksytől származik. Ezzel szemben még csak a gyanút sem fogalmazták meg, hogy esetleg lehet, hogy nem Banksy csinálta. Persze, beazonosítható sok dolog alapján, de bizony nincs ott a neve. Ha jól tudom, a mai napig nem derült ki (a honlapján még mindig nincsenek fent a képek). A bajom nem az, hogy ezzel túlságosan felelőtlenek lettek volna ezek az oldalak, hanem, hogy nem kellőképpen körültekintők. És nem is az, hogy nincs igazuk (99,9%, hogy Banksy műve), hanem, hogy nem volt meg bennük az az egészséges reflex, ami alapján odaírták volna, hogy nem tuti a dolog.

- Sok blog felrakta a képet, és nem mondott semmit, annak ellenére, hogy a szöveg kulcsfontosságú, és nem is magától értetődő. Arra a szövegre emlékeztet, amit a Team Robbo biggyesztett évekkel ezelőtt a Regents Canal-hoz, ahol a kis veszekedésük zajlik Banksyvel. Ott az egy Monty Python idézet volt („BANKSY. He is not the messiah, he is just a very naughty…”). Itt („If graffiti changed anything it would be illegal”) egy elhíresült szlogent idézett meg a szöveg: If vote changed anything, it would be illegal, tehát, ha a választási voks bármi jelentőséggel is bírna, be lenne tiltva. Értjük enélkül is a szöveget, ez kétségtelen, de egy leheletnyivel mégis más a helyzet, hiszen így már sokkal kézzelfoghatóbb a kontextus, amelyet Banksy használ.

- Talán nem is fontos, hogy utaljunk erre a vote-os dologra, de az már elképzelhetetlen, hogy azzal se foglalkozzunk, ami oda van írva. Ha a graffiti bármi jelentőséggel bírna, tiltott lenne. A graffiti persze nyílván tiltott, tehát nyílván jelentőséggel bír. Ezzel Banksy újfent értékítéletet mond a graffiti felett (bárcsak tenné ezt úgy, mint rég!), de ne felejtsük el, hogy sikerül megint különös játékot játszania azáltal, hogy a hatóságokat rákényszeríti, hogy teljesítsék be a graffiti küldetését, értsd: adjanak neki igazat. A szöveg így megint túlmutat egy okos szójátékon/poénon/elmésségen.

- Az utolsó problémám összefügg az előzővel: azok a blogok, amelyek már április 26-án fellőtték a képeket, nem foglalkoztak azóta sem a graffiti utóéletével, noha a szöveg éppen, hogy megkövetelné ezt. Mi történik, ha a graffitit legálisnak nyilvánítják például? Akkor borul sok minden.

És a +1 probléma:

- Ezért megkérdeztem az arofthestate.co.uk-től és a banksystreetart.tumblr.com-tól, hogy mi a helyzet, mert ők maguk szoktak fényképeket készíteni, ha jól tudom. Korábban azt olvastam, hogy a Westminster Tanács (az ő körzetükben van a graffiti) el fogja távolíttatni a művet, mert mégsem tehetnek különbséget graffiti és graffiti közt, és eleve a graffiti a Tanács tulajdonában álló falon van, és amúgy is vannak olyanok, akiknek nem tetszik. Szóval fújhattunk egy nagyot, hogy talán a graffiti mégis képes változtatni vagy jelentőséggel bírni (hiszen lemázolják). De mindkét oldaltól megkaptam a választ: az aots.co.uk/blog felvilágosított arról, hogy plexi alá helyezték a képet! Pár nappal később a banksystreetart.tumblr pedig képpel is igazolta ezt.

Nos, nem tudom mi lesz a graffiti sorsa, de ha ez így marad, lehet, hogy befejezem a blogot:)

sziasztok!

András

forrás: http://banksystreetart.tumblr.com/ http://aots.co.uk/blog/ http://geostreetart.com/theblog/banksy-fitzrovia-london/

A Carpet Bombing Culture kiadó pár napja új könyvet dobott a piacra. Az Out of Sight, a háttérben, a figyelmen kívül rekedt street art-ot dokumentálja. A fotókat RomanWG készítette, aki évek óta kutatja fel a városi művészet legjobb darabjait. Íme a kiadó ajánlója:

“Nem mindegyik műalkotás törekszik arra, hogy a figyelem középpontjában legyen – vannak, amelyek titkos helyeken rejtőznek. Vannak, amelyek olyanok, mint az elásott kincs a város vadonjában, üres és elhagyott épültekben, akár egy régi nép itthagyott jelei. Ezek a művek ajándékok a félreeső gyárakba, raktárépületekbe tévedők számára. E művészet azoknak lehet osztályrésze, akik ott járnak, ahol más nem, olyanoké, akik nem törődnek a „Tilos a bejárat” táblával. Sok művészt vonzanak ezek a helyek félhomályukkal, és az utóbbi években lassan kibontakozó mozgalom felfedezte az omladozó falakban a vásznat. A kíváncsiságnak, hogy mi van a kerítésen túl, sokan nem tudnak ellenállni. A város romjai olyanok, mint a mesék erdői; olyan helyek, ahol a modern város valóságában felüti a fejét az irracionális, a szürreális. Ha legközelebb a művészet nyomában jársz, miért is ne térnél le a megjelölt ösvényről? A csöndes, elhagyatott helyen, a város erdejébe visszahúzódó művészet csak arra vár, hogy megpillantsd.”

RomanWG még videót is készített a fotókból, amelyek érzékletesebben mutatják be azt a jelenséget, amiről az ajánló is beszél.

A könyv megvásárolható az interneten a kiadó honlapján. Itt láthatjuk, hogy a Carpet Bombing Culture adta ki a híres, többrészes Untitled könyveket, amelyek biztos nagyon jók, sajnos még nem tudtam megnézni őket, de itt olvasható róluk ismertető. Aki csak tudja, szerezze meg ezt az új könyvet, azt hiszem nagyon fontos sarokpontja lehet a street art(ról való gondolkodás)nak.

András

források: ajánló: carpetbombingculture.co.uk, kép: flickr.com/photos/romanywg

Shepard Faireyt, az OBEY propaganda alkotóját sokan ismerhetitek. Sokáig gondolkoztam, hogyan is kéne őt bevezetni a blogba, hogy ne Wikipedia-szócikk jellege legyen a bejegyzésnek, de mégis reprezentatív legyen, és egyben az újdonság igényével is íródjon. Arra jutottam, hogy több videót ajánlok, amelyekben maga Shepard beszél művészetéről. Egy rendkívül tudatos művészről van szó, aki szívesen áll kamerák elé, szívesen beszél arról, mit miért csinál, szívesen ad interjúkat és megy el TV műsorokba, hogy elméletéről beszéljen. Ez elég reprezentatív, ugyanakkor mégsem biztos, hogy sokan ismerik ezeket itthon. A (gyorsan) híressé vált művész ugyanis olyanok, mint az a hógolyó, amit ha legurítunk a lejtőn, csak egyre zsugorodik. Valahogy minél többet beszélünk róla és lőjük fel a képeit a honlapunkra, annál kevésbé ismerjük őt.

Ebben a videóban Shepard a 2008. decemberi Jonathan Levine Galéria által rendezett kiállításán látható. Beszél arról, hogy sokévi utcai tevékenység után jó galériában szerepelni, és jó érzés, hogy itt is elismerik a munkáját. Elmondja azt is, hogy a galériák keresték meg őt, látva utcai tevékenységét. A videó azért is érdekes, mert Mat Gleason kritikus azt állítja, hogy ezek a munkák nem sorolhatók a művészethez. „A művészi élmény – állítja – abban áll, hogy valamiképp felébreszti a tudatodat. A kiállítás végére az ember benyomása azonban az volt, hogy itt Shepard Fairey márkájának mint vállalatnak erősítése volt a cél, és ezért nem tartom művészetnek.” Shepard pedig így vélekedik a művészetről: „Művészet az, ami neked készül, és arról beszél, amiről te is szeretnél.” LINK

„Sokan nem járnak galériákba. Félnek attól, hogy nem tudnak eleget, hogy megértsék a műveket. A művészetet én a kommunikáció egy eszközének tekintem, amely ezért mindenkihez elér. Ezért is voltam mindig azon a véleményen, hogy a közterek a művészet legalkalmasabb helyei. Az, hogy a graffiti elcsúfítja a várost, de a fizetett hirdetés nem teszi ezt, enyhén szólva is nevetséges hozzáállásnak tűnik számomra.” Arról is beszél később, hogy a nézet, illetve valamilyen vélemény kifejezése kulcsfontosságú, és talán nincs is ennél fontosabb dolog az életben. Hogy erre ráébressze az embereket, provokálja őket, és felhívja a figyelmüket arra, hogy képesek ők is változtatni a különböző helyzeteken. A video azért is érdekes, mert Shepard elmondja, hogy számára még mindig nagy élmény az utcán, illegálisan ténykedni, és mivel ez az egyik legjobb mód arra, hogy a művészet a public-hoz eljusson, folytatja a street artot. LINK

Shepard elmondja OBEY történetét, amelyet szinte minden videóban elmesél. Gördeszkás haverjának tanította, hogyan kell stencilt készíteni, és kerestek ehhez egy képet. Az újságban egy Andre the Giant reklám volt, és Shepard erre bökött rá, de a haverjának nem tetszett. Ő mégis megcsinálta a stencilt (Andre the Giant has a posse) és elkezdte ragasztgatni ide-oda (deszkás helyekre, megállókba). A helyi újság ezt megírta, és kérdéseket fogalmazott meg a stencilek lehetséges értelmeit illetően, illetve, hogy mégis mi lehet az Andre the Giant kampány. Ez feltűnt Shepard-nek: „Szeretem, ha az emberek kérdéseket fogalmaznak meg, és még ez a legspontánabb, hülye stencil is képes volt, hogy kiváltsa ezt a hatást. Azt gondoltam, talán építhetnék erre. Elkezdtem bejárni a világot a képpel. Magukra hagytam vele az embereket, hogy eldöntsék: mire akarnak ezek kilyukadni. Szeretem a képekben a nyitottságukat, és ezzel együtt azt a tulajdonságukat, amely olyanná teszi őket, mint a Rorschach-teszt.” LINK

Shepard a Henry Rollins showban is érdekes dolgokról beszél: „Az ember az utcákon leginkább hirdetésekkel találkozik. Az OBEY poszter esetében olyan képről van szó, amelynek nincsenek ilyen hátsó szándékai, és ezért nehéz is rögtön értelmezni. Ettől természetesen rendkívül erőteljes lesz, hiszen az emberek próbálnának végére járni a dolognak. Izgalmasnak tartom, mekkora ereje lesz egy képnek, ha kikerül az utcára – erre próbáltam építeni. Elkezdtem olvasni Heidegger fenomenológiáját; megfogott annak gondolata, hogy az ember gyakran válik semmittevővé, hogy mindig a könnyebb utat választja, hogy szinte átalussza az életét, és szüksége van arra, hogy új perspektíva nyíljék meg számára. Még egy ilyen lökött ötlet, mint az OBEY is képes volt arra, hogy betöltse ezt a szerepet, így megpróbáltam addig kiterjeszteni a projektet, ameddig csak tudtam. Ez kezdődött 1989-ben.” Shepard később még elmondja, hogy az OBEY-jel sikerült rávenni az embereket, hogy mindenről kérdéseket fogalmazzanak meg, és áttételesen ráébreszteni arra őket, hogy lehet szavuk a különböző helyzetek megváltoztatásában. LINK

A Barack Obama-sztori. A videóban Shepard elmondja, hogy amint meglátta, hogy Obama indul a választásokon, mindenképp részt szeretett volna vállalni a kampányban. Ekkor írt a kampánystábnak, amely visszaírt, hogy csinálja meg a munkát, de még nem adott hivatalos megbízást. Végül Shepard elkészítette a posztert PROGRESS, azaz HALADÁS felirattal, amit a kampánystáb HOPE-ra változtatott. Shepard-nek még Obama is küldött egy levelet, amelyben megköszönte, hogy a művész munkájával támogatta a kampányt. Később Shepard Obama biktatásának hivatalos poszterét is elkészítette. Egy másik videóban láttam, hogy az Associated Press pert indított ellene a poszter alapját képező fotó miatt (a Banksy-film végén is ez az infó van). A felek végül, ha jól olvastam, megegyeztek. LINK

Shepard OBEY kampánya a street art egyik legfontosabb pontja, ez biztosan megállapítható. Shepard elméletét a The Philosophy of Obey-ben is megírta, amelyet sajnos még nem volt szerencsém a kezemben tartani… Valóban rendkívül okos gondolatain túl azonban van sok video, amely üde színfolt a komoly, esztétizáló dolgok mellett. Például: Shepard meneküléses sztorija a zsaruk elől (érdekesség: a videón látszik, hogy az egészet Ron Englishnek meséli, akiről talán még később lesz szó), vagy: Shepard megmutatja, hogyan kell ragasztót készíteni, vagy: Shepard sztorija Kobe Bryanttel, a L.A. Lakers játékosával, és végül: Obey a Family Guy-ban:)

Nézegessétek őket!

András

 Aki május vége-június legeleje felé Londonban jár, ne felejtsen el benézni a Carnaby Street-en található LAVA Gallerybe, ahol Stik-nek, a londoni street art művésznek lesz solo show-ja, azaz csak tőle lesznek látható munkák. A látogatók új festményekkel találkozhatnak, ugyanakkor – minden bizonnyal – hasonló stílusú művekkel, mint amilyenekre az angol főváros keletibb részein bukkanhatunk.  

A LAVA Gallery 2010 augusztusában már mutatott be Stik műveket (fenti kép), de a tárlatnak ekkor egy részét Joe Peel munkái adták; most kizárólag Stik képei és kreálmányai fogadják az érdeklődőket. Az augusztusi kiállítás képei tanúsítják, hogy Stik a kiállítóteremben is megőrzi esztétikájának jellegzetességét, és nagy valószínűséggel a közelgő „expón” is tipikus Stik-figurákat láthatunk. A galéria bevezetője is megelőlegezi ezt: „Stik nemcsak az utcán, hanem négy fal között is figuráinak pózaival és gesztusaival kísérletezik. Ezek a látszólag egyszerű alakok képesek annál bonyolultabb és összetettebb érzelmek kifejezésére. Gyakran tűnnek melankolikusnak és letörtnek, ugyanakkor valamiféle humort is csempésznek a rideg városi környezetbe.”

Az invisiblemdevisible.co.uk, ahol a hírrel találkoztam, így vezeti fel az eseményt: „A kiállítás képei felnagyított, közeli portrék lesznek. Stik figurái minimálisan kidolgozottak, mégis rendkívül kifejezőek: gyakran napokat vesz igénybe nála, míg a vonalak és pontok a legjobb helyre kerülnek, és kirajzolják ezeket a sérülékeny, gyámoltalan figurákat. A stílus hiába közelít már-már absztrakt egyszerűséghez, az érzelmek intenzitása megmarad. Annak ellenére, hogy közelebbről és elnagyoltan látjuk a figurákat, finomra hangolt sajátosságaik megőrződnek, sőt hangsúlyosabbá válnak, ennél fogva a nézők még szorosabb kapcsolatba tudnak velük kerülni.”

„A szépség a mozgásban van. Ebben van a lényege. A szépség ott bukkan fel, ahol valaki megmozdítja a tagját. Már a járásából is megállapítható valakiről, hogy dühös-e, vagy boldog, vagy jóllakott. Árulkodó, ahogy az ember tartja magát vagy mozgatja a szemét. Nincs szükség ehhez részletekre. Az utca túloldaláról is észreveszed. Az éjjeli fényekben az emberek sziluettjeiről is megállapítható, hogy fenyegetőek, vagy éppen ellenkezőleg. Nos, ez az a tapasztalat, amit újra szeretnék hívni a művészetemben – a felismerésnek ezt a momentumát. Az írás előttit, a beszéd előttit: a kisgyerek nyelvét, az ősemberek nyelvét, a test nyelvét. Ez talán abból az igényből születhet, hogy olyan emberekkel is megértessem magam, akik más nyelvet beszélnek, és hogy beszéd nélkül is tudjak mély érzelmeket közvetíteni.” – mondja magáról Stik.

Stik műveiről ősszel láttam először képeket. Nagyon-nagyon szívesen megnézném a kiállítást, sajnálom hogy (ezt is) ki kell hagynom. Remélem lesznek, akik talán éppen Londonban járnak. Számukra itt vannak a pontos infók:

LAVA Gallery 1.11 Kingly Court, Carnaby Street, London, W1B 5PW, United Kingdom
Megnyitó: Május 23. Csütörtök 18:00-21:30
Megtekinthető: 2011. május 26. – június 4.

Nyitva: 11:00 – 19:00. Vasárnap: 12:00-18:00

András

források: invisiblemadevisible.co.uk, streetartlondon.co.uk, littlelondonobservationist.wordpress.com, lavacollective.com, flickr.com/photos/stiklondon

Az angol Slinkachu számomra a street art szcéna egyik legfigyelemreméltóbb művészetével állt elő. A Little People Project alkotójáról ez a kijelentés – annak fényében, ami a projekt jellemzője – azonban némiképp ironikus. Slinkachu az apró emberkék elhelyezésével ugyanis talán pontosan a rejtettség érzetét kívánja felidézni; talán pont a figyelem elkerülésére számít művészetében.

A honlapján Slinkachu ekképp vall magáról és művészetéről: „A Kis Emberek Projektet 2006-ban kezdtem. A modellvasút-készlet figuráihoz hasonló festett és átalakított karaktereket alkotok, amelyeket elhelyezek az utcán, majd otthagyom őket. A projekt street art installációkra vonatkozik, de része ezeknek a lefotózása is. Ami az utcán való elhelyezését illeti az emberkéknek – ez a meglepetés élményének felkeltésével játszik; arra sarkallom a városlakókat, hogy fogékonyabbak legyenek arra, ami a körülveszi őket. A szituációk és ezeknek a címei, amiket a képeknek adok a városi emberek magányát, melankóliáját és elveszettségét mutatják be. Ezeket persze mindig kíséri egy kis humor. Azt szeretném, hogy az emberek képesek legyenek együtt érezni az alkotásaim kis emberkéivel.”

Slinkachu 2007 óta több mint kéttucat kiállításon szerepelt. A legutóbbi saját kiállítását (Concrete Ocean) az Andipa Gallery rendezte meg, amely a modern művészet legnagyobbjainak műveit szokta a látogatók elé tárni. 2008-ban Slinkachunak megjelent saját könyve is Little People in the City – The Street Art of Slinkachu címmel. A művészről a kisemberes projektjének kezdete óta japán, ausztrál, belga, amerikai, német és angol újságok írtak (többet között a The Telegraph, a The Times és a The Guardian is). A nemrégiben megjelent Beyond the Street című vaskos, a világ street art művészeit bemutató könyv is foglalkozott vele.

„Kedves a gondolata annak, hogy az ember munkába menet művészettel találkozik az utcán – valamivel a földre helyezve vagy a falra ragasztva. Szeretem az olyan műveket, amelyek nem másznak bele az arcodba. Persze nagy a valószínűsége annak, hogy az installációimat soha senki nem találja meg. Az utcán magukra hagyott figurák lehet, hogy egy idő után el is tűnnek. De nekem pont ez tetszik bennük. Úgy tekintek az installációimra, mint a mindennapi élet drámáinak kis szeleteire. Az emberek magányosak és megrémíti őket a nagyváros. Pár centis életük telis tele van veszélyekkel.” – mondja Slinkachu.

Azt hiszem Slinkachu projektje a street art mozgalom (most az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk így) egyik legsajátosabb jelensége, amely ugyanakkor teljesen összhangban van a street art motivációinak (kommunikációs, szociológiai, esztétikai – minden szintet beleértve) mechanizmusával. Talán még Isaac Cordalnál láttam hasonló dolgokat, de Slinkachunak sikerült teljesen kiforrasztani ezeket a formákat, és ha úgy veszem, a művészettörténet sem mehet el szó nélkül mellette, ha egyszer már Oldenburgnál megállt. De beszéljenek inkább a képek. Két linket ajánlok: ez egyik a streetartlondon gyűjteménye, a másik pedig magának Slinkachunak a blogja, ahová mindig feltölti az új fotókat. Nézegessétek és kövessétek!

András

források: streetartlondon.co.uk, http://www.gestalten.com/motion/slinkachu, http://slinkachu.com