Ő Vhils, a 24 éves portugál művész, Alexandre Farto.
A videó februári, pontosan nem emlékszem, hogy hogyan akadtam rá akkor, de van egy sejtésem. Azt hiszem éppen a Banksy által 2008-ban szervezett Cans Festival (a street art történetének egyik legfontosabb eseménye, érdekes módon nem ismerik sokan) képeit böngésztem, és olvastam róla. Valahogy itt tévedhettem Vhils felé, ugyanis a Cans Festival által felsorakoztatott street art nagyágyúk között az akkor 21 éves srácnak sikerült a The Times címlapjára kerülnie.
Megnéztem a munkásságát, és láttam, hogy nem máshol, mint a Lazarides Galleryben volt pár kiállítása. (Steve Lazaridesről, a galéria tulajdonosáról minden bizonnyal lesz még szó a blogban) A “Sratching the Surface” 2009-es kiállításának (ez azt hiszem solo show volt) képei a jellegzetes Vhils képek. Olyan értelemben, hogy hasonló jellegűek, mint a videóban látható művek, vagy mint a Cans Festivalra készített képek: azaz a felső réteget maratja, karcolja, égeti, kalapálja le, mondhatjuk, hogy nem a felületen dolgozik, hanem a felületben.
A videót a Lazarides Gallery honlapja linkelte, és ott láttam februárban. Egészen megdöbbentő ez az egész; a robbantás valahol nagyon mesterséges, mégis megenged a képnek valamilyen természetes véletlenszerűséget. A rombolásos alkotás meg persze eleve nagyon költői… Nagyon sok dologról lehetne beszélni Vhils kapcsán és a videó kapcsán, illetve Vhilsről magáról. De legyen a szó inkább a videóé.
András
források: http://alexandrefarto.com, http://www.lazinc.com/,
