Shepard Faireyt, az OBEY propaganda alkotóját sokan ismerhetitek. Sokáig gondolkoztam, hogyan is kéne őt bevezetni a blogba, hogy ne Wikipedia-szócikk jellege legyen a bejegyzésnek, de mégis reprezentatív legyen, és egyben az újdonság igényével is íródjon. Arra jutottam, hogy több videót ajánlok, amelyekben maga Shepard beszél művészetéről. Egy rendkívül tudatos művészről van szó, aki szívesen áll kamerák elé, szívesen beszél arról, mit miért csinál, szívesen ad interjúkat és megy el TV műsorokba, hogy elméletéről beszéljen. Ez elég reprezentatív, ugyanakkor mégsem biztos, hogy sokan ismerik ezeket itthon. A (gyorsan) híressé vált művész ugyanis olyanok, mint az a hógolyó, amit ha legurítunk a lejtőn, csak egyre zsugorodik. Valahogy minél többet beszélünk róla és lőjük fel a képeit a honlapunkra, annál kevésbé ismerjük őt.
Ebben a videóban Shepard a 2008. decemberi Jonathan Levine Galéria által rendezett kiállításán látható. Beszél arról, hogy sokévi utcai tevékenység után jó galériában szerepelni, és jó érzés, hogy itt is elismerik a munkáját. Elmondja azt is, hogy a galériák keresték meg őt, látva utcai tevékenységét. A videó azért is érdekes, mert Mat Gleason kritikus azt állítja, hogy ezek a munkák nem sorolhatók a művészethez. „A művészi élmény – állítja – abban áll, hogy valamiképp felébreszti a tudatodat. A kiállítás végére az ember benyomása azonban az volt, hogy itt Shepard Fairey márkájának mint vállalatnak erősítése volt a cél, és ezért nem tartom művészetnek.” Shepard pedig így vélekedik a művészetről: „Művészet az, ami neked készül, és arról beszél, amiről te is szeretnél.” LINK
„Sokan nem járnak galériákba. Félnek attól, hogy nem tudnak eleget, hogy megértsék a műveket. A művészetet én a kommunikáció egy eszközének tekintem, amely ezért mindenkihez elér. Ezért is voltam mindig azon a véleményen, hogy a közterek a művészet legalkalmasabb helyei. Az, hogy a graffiti elcsúfítja a várost, de a fizetett hirdetés nem teszi ezt, enyhén szólva is nevetséges hozzáállásnak tűnik számomra.” Arról is beszél később, hogy a nézet, illetve valamilyen vélemény kifejezése kulcsfontosságú, és talán nincs is ennél fontosabb dolog az életben. Hogy erre ráébressze az embereket, provokálja őket, és felhívja a figyelmüket arra, hogy képesek ők is változtatni a különböző helyzeteken. A video azért is érdekes, mert Shepard elmondja, hogy számára még mindig nagy élmény az utcán, illegálisan ténykedni, és mivel ez az egyik legjobb mód arra, hogy a művészet a public-hoz eljusson, folytatja a street artot. LINK
Shepard elmondja OBEY történetét, amelyet szinte minden videóban elmesél. Gördeszkás haverjának tanította, hogyan kell stencilt készíteni, és kerestek ehhez egy képet. Az újságban egy Andre the Giant reklám volt, és Shepard erre bökött rá, de a haverjának nem tetszett. Ő mégis megcsinálta a stencilt (Andre the Giant has a posse) és elkezdte ragasztgatni ide-oda (deszkás helyekre, megállókba). A helyi újság ezt megírta, és kérdéseket fogalmazott meg a stencilek lehetséges értelmeit illetően, illetve, hogy mégis mi lehet az Andre the Giant kampány. Ez feltűnt Shepard-nek: „Szeretem, ha az emberek kérdéseket fogalmaznak meg, és még ez a legspontánabb, hülye stencil is képes volt, hogy kiváltsa ezt a hatást. Azt gondoltam, talán építhetnék erre. Elkezdtem bejárni a világot a képpel. Magukra hagytam vele az embereket, hogy eldöntsék: mire akarnak ezek kilyukadni. Szeretem a képekben a nyitottságukat, és ezzel együtt azt a tulajdonságukat, amely olyanná teszi őket, mint a Rorschach-teszt.” LINK
Shepard a Henry Rollins showban is érdekes dolgokról beszél: „Az ember az utcákon leginkább hirdetésekkel találkozik. Az OBEY poszter esetében olyan képről van szó, amelynek nincsenek ilyen hátsó szándékai, és ezért nehéz is rögtön értelmezni. Ettől természetesen rendkívül erőteljes lesz, hiszen az emberek próbálnának végére járni a dolognak. Izgalmasnak tartom, mekkora ereje lesz egy képnek, ha kikerül az utcára – erre próbáltam építeni. Elkezdtem olvasni Heidegger fenomenológiáját; megfogott annak gondolata, hogy az ember gyakran válik semmittevővé, hogy mindig a könnyebb utat választja, hogy szinte átalussza az életét, és szüksége van arra, hogy új perspektíva nyíljék meg számára. Még egy ilyen lökött ötlet, mint az OBEY is képes volt arra, hogy betöltse ezt a szerepet, így megpróbáltam addig kiterjeszteni a projektet, ameddig csak tudtam. Ez kezdődött 1989-ben.” Shepard később még elmondja, hogy az OBEY-jel sikerült rávenni az embereket, hogy mindenről kérdéseket fogalmazzanak meg, és áttételesen ráébreszteni arra őket, hogy lehet szavuk a különböző helyzetek megváltoztatásában. LINK
A Barack Obama-sztori. A videóban Shepard elmondja, hogy amint meglátta, hogy Obama indul a választásokon, mindenképp részt szeretett volna vállalni a kampányban. Ekkor írt a kampánystábnak, amely visszaírt, hogy csinálja meg a munkát, de még nem adott hivatalos megbízást. Végül Shepard elkészítette a posztert PROGRESS, azaz HALADÁS felirattal, amit a kampánystáb HOPE-ra változtatott. Shepard-nek még Obama is küldött egy levelet, amelyben megköszönte, hogy a művész munkájával támogatta a kampányt. Később Shepard Obama biktatásának hivatalos poszterét is elkészítette. Egy másik videóban láttam, hogy az Associated Press pert indított ellene a poszter alapját képező fotó miatt (a Banksy-film végén is ez az infó van). A felek végül, ha jól olvastam, megegyeztek. LINK
Shepard OBEY kampánya a street art egyik legfontosabb pontja, ez biztosan megállapítható. Shepard elméletét a The Philosophy of Obey-ben is megírta, amelyet sajnos még nem volt szerencsém a kezemben tartani… Valóban rendkívül okos gondolatain túl azonban van sok video, amely üde színfolt a komoly, esztétizáló dolgok mellett. Például: Shepard meneküléses sztorija a zsaruk elől (érdekesség: a videón látszik, hogy az egészet Ron Englishnek meséli, akiről talán még később lesz szó), vagy: Shepard megmutatja, hogyan kell ragasztót készíteni, vagy: Shepard sztorija Kobe Bryanttel, a L.A. Lakers játékosával, és végül: Obey a Family Guy-ban:)
Nézegessétek őket!
András
