Jenny Holzer neve ismerősen csenghet azoknak, akik a konceptuális művészet vidékére tévedtek valaha is. Bár beltéri munkái, festményei, LED-installációi is elég fontosak, karrierjét is elsősorban a kültéri, public művészettel kezdte. Híres Truisms-projektje rövid aforizma-gyűjtemények kiplakátolásáról szólt a ’70-es évek végén. Ezeket a bölcsességeket padokba is gravírozta, bronz emléktáblákat készített, pólókat, sapkákat; mindegyiken a jellegzetes holzer-i mondatokkal. 1996-tól kezdett bele a Projections „projektbe”, amelyet azóta is csinál. A projekt lényege, hogy épületekre, természeti formákra vetít szövegeket, amelyek legtöbbször mozgó idézetek. Rengeteg nagyváros szolgált már helyszínül a Projections számára.
Nagyon érdekes, hogy hogyan viselkednek a szavak ezeken a felületeken. Holzer nagyon sokszor nem is tudja, hogyan fog tükröződni egy szó az ablakon, a falakon, a vízfelszínen; ez mind egy eldöntetlen játék része. Tetszik, hogy a médium, illetve a vászonként működő terep mennyire fontos hatással van a szavakra, és, hogy a szavak mennyire nyersen képesek hatni. A tipográfia, fekete fotók erre csak rájátszanak; a megörökített mondatok elvileg egy szöveg részei, önmagukban viszont külön varázzsal bírnak. Még több képet a művész honlapján kereshetünk, ahol évre-városra le vannak bontva a vetítések.
