November vége felé a Merge Invisible csoport egy murál erejéig levette a lélegeztető gépről a magyar street artot, és felrázta azt. A Nefelejcs elnevezésű projekt végeredményéről még a Wooster Collective is írt, tényleg jó lett amúgy a dolog; a Kisfaludy utcai foghíjtelek házainak falaira festették a hiányzó ház lakóinak életét megidéző murált. Amiért megtrackbackelem a Képgyár írását erről, az csak az, hogy két évtizeddel ezelőtt hasonló úgymond street art mű készült, és nem kisebb művész jegyzi, mint a francia Christian Boltanski.
Az 1990 őszén járunk, Berlin keleti részén, egészen pontosan Grosse Hamburgerstrasse 15/16-nál. Szintén foghíjtelek, kilenc után máris tizenegyet számolunk, egy lépés kimaradt; valami innen minden bizonnyal hiányzik – gondoljuk. Boltanski installációja, a La Maison manquante, a Hiányzó ház ezzel a hiánnyal vet számot. A falakra emeletenként és lakásonként nagy névtáblákat rögzített 120x60 cm méretben. A táblán a hiányzó ház lakóinak a neve, és a foglalkozása olvasható, illetve, hogy mennyi ideig lakott a házban az illető.
A hiányzó ház, nem is annyira ház, mármint a szabályos értelemben. Ugyanis a jobbján és balján lévő házakkal valaha egy komplexumot alkotott. Az egész házsorból ezt a részt 1945 február 3-án bombatalálat érte, és két lépcsőház lakásait zúzta szét. Tehát nem egy ház hiányzik, hanem egy random szakasz, akinek lakosai éppenséggel itt laktak, és nem egy lakással arrébb, például, hogy túléljék a bombát. A telek jobb és bal házának épsége arról a mérhetetlen irracionalitásról tanúskodik, ami az élet végében és a pusztításban rejlik. A pusztítás elszenvedőjének egyetlen bűne, hogy itt vagy ott lakott, ha tetszik ilyen és ilyen származású (a házból ugyanis 45 előtt több embert is deportáltak). A bomba és halál teljes irracionalitása, esetlegességét érzékelteti az installáció.
Természetesen nem csak általánosságában fogható fel az installáció jelentése. Azon a helyen, ott emberek vesztették el az egzisztenciájukat, életüket, metonimikusan róluk van szó. Az a hely, egyszerűen megsemmisült, az univerzális érzések mellett történelmi konkrétságában is adódik a Hiányzó ház, és Boltanski ezt a tudatot, az emlékezést provokálja ki belőlünk, egyúttal meg is teremti azt ezzel. Az egész lakonikus, a táblák kinőnek a falból, mint a történelmi tudat virágai, az arra járó egyszerre érzi magáénak a másik sorsát, és egyszerre ismeretlen, eltemetett történés szemtanúja. Nem tudja, mi veszett el pontosan.
A Merge Invisible Csoport által készített a rajzfiguraszerű emberek hatása annyiban hasonló, hogy a hús-vér, ismeretlen és távoli emberek konkrét sorsát feloldja egy „emészhető” formában: hozzásegít az emlékezéshez, megjelenésében rokonnak érezhetjük magunkhoz a jelzésszerű életelemeket. A budapesti murál sikere is bizonyítja, hogy ilyenekre szüksége van egy városnak: ezek rólunk is szólnak, melankóliájukban (ahogy ezt Freud is mondta) mi magunk szegényedünk el.
A képeket az internetről szedtem. Kövesd a StreetArtMagyartul Facebookon, vagy ajánld ismerősidenek!
