2011.08.16. 09:55
Steve Lazarides a street art egyik mogulja; Banksy egykori szóvivője, támogatója, menedzsere, 3 galéria tulajdonosa, olyan művészek felkarolója, mint Vhils, Conor Harrinigton, Antony Miscallef, JR, vagy Jonathan Yeo. Lazarides 2006-ban a Greek Street-en megnyitotta londoni galériáját,, amelyet a Beverly Hills-i helyiség követett. Street art témájú kiállításaival a mozgalom egyik legkomolyabb propagálója, és Banksy is sokat köszönhet neki, például a 2006-os Barely Legal című kiállításának megszervezését. Kettejük kapcsolata fiatalkorukban alakult barátsággá (mindketten bristoliak), és a művész karrierjéről egyszerűen nem tudunk Lazarides nélkül beszélni. Az „art dealer”, azaz a művészettel kereskedő és a művészetet eladó Lazarides, és maga az jelenség, hogy mint személy, milyen mértékben határozza meg a művészet (itt, street art) alakulását, nem nagyon kap figyelmet itthon, még akkor sem, ha Lazarides a street art Clement Greenberg-je – kis túlzással. A wikipedián nem találunk szócikket róla, persze a kiállítások alkalmából a különböző orgánumok megszólaltatják, például 2009-ben a The Times. Ezekből az interjúkból és riportokból olvashattok pár részletet – magyarul.
- Arra gyanakszom, hogy az outsider-művészet mainstreamesedése nem befolyásol téged.
Valamilyen szinten együtt kell fejlődni azzal, amivel foglalkozol. Nem maradhatsz örökre fiatal, dühödt élharcos, ha egyszer már Beverly Hills-ben dolgozol. Az hülyén veszi ki magát. Ennek van egy folyamata számomra és a művészek számára is. 40 éves vagyok, talán a rangidős ebben az egész körben. Azt hiszem megértőnek kell lenni. Olyat csináltunk, amire rákaptak. Népszerű lett, és mi meg tudunk élni abból, hogy eladjuk a műveket, és tudunk újabb kiállításokat is rendezni. Ez nem jelenti azt, hogy mindez üzleti kérdéssé válik, és nem is gátol meg abban, hogy őrült dolgokat csináljunk, de még a műveket sem igazán befolyásolja. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek nem jártak együtt valamennyire a mainstreamesedéssel.
- Mi az outsider-művészet lényege, és számodra miért fontos?
Azok, akikkel dolgozom, a művészvilág egyfajta kóborlói. Ott van például a taxidermista Polly Morgan. Vagy Mark Jenkins szobrász, és az utcán alkot. Ott van JR, többméteres óriásfotókat ragaszt fel a falakra. Ott van Vhils, aki a vakolatot szedi és, és úgy alkot. Stílusban ugyan különböznek, de ugyanolyan keményen dolgoznak, és ugyanúgy feszegetik a határokat. Egyben érdekes emberek, és nagyon kellemessé teszik az életemet.
- Mi a válaszod azoknak a kritikusoknak, akik az outsider-művészet legitimitását kérdőjelezik meg?
Az érveik meggyőzőek lehetnek, de az emberek megvásárolják ezeket a műveket, és elmennek értük a múzeumba. Úgyhogy úgy kritizálják, ahogy szeretnék.
- Látnoknak tartod magad?
Nem különösebben. Csupán szerencsésnek.
- A Greek Street-i galéria egy kicsit alternatívabb hely, tökéletes terep az utcai művészek számára. Hogy vennék ki magukat ezek a művészek és műveik egy tradicionális galériában?
Sok időt töltöttünk azzal, hogy megszabaduljunk attól a bélyegtől, hogy mi egy graffiti-galéria vagyunk – nem az vagyunk. Nagyon sok művészre hatott a graffiti, de ez generációs ügy. Minden generációra hatnak egyes dolgok. Erre a mostani generációra ugyanúgy hat a fogyasztói társadalom, a graffiti, mint sok más egyéb dolog. Mindannyian felnőttek vagyunk. A művészek öregszenek, ahogy én is. Ott voltunk a raktárházakban, az alternatív helyiségekben; de nem lehet örökké a föld alatt mozgolódni. Ez ugyanúgy igaz a zenére, a művészetre, a divatra, bármire. Az ember öregszik, és része lesz a mainstreamnek. Ez ellen nem lehet tenni.
- Gondolod, hogy sikerül a hagyományos művészvilágból több embert ide csábítani?
Nem vennék rá mérget, hogy sikerülne. Mi várjuk őket. Noha nem miattuk csináltuk. A művészet mindenkié, és senkinek sem szabad előítéletesnek lenni; mindegy, hogy a régi, hagyományos művészettel, vagy a tejfölös szájú tinédzser kultúrával szemben.
- Szerinted Banksynek a Tate-ben a helye?
Banksynek és másnak is: Faile-nek, JR-nak – mint csoportnak, óriási a befolyásuk szerte a világon. BLU graffitis animációját majdnem 5 millióan látták már a youtubeon (mára már a 10 millióhoz közelítünk – András).
- De a Tate-nek hosszútávon kell gondolkoznia. Nincs is elég pénzük, hogy vásároljanak, és az a művész, akit ma sztárolnak, lehet hogy tíz év múlva már nem lesz mérvadó.
Nehéz megmondani, kik formálják az ízlést. Három ember, akik leülnek egy szobába ezt kitalálni, vagy 5 millió ember, akik megnéznek egy videót az interneten? Az első eset egy elitista módszer arra, hogy mi kerül a múzeumba: ha az a három ember valamiről úgy véli, hogy időtálló, akkor az lehet, hogy pont azért bizonyul annak, mert más művet pedig nem próbálnak ki. Ez az értékítélet már nem is igazi jóslat.
források:http://www.planet-mag.com/2010/art/jennifer-pappas/steve-lazarides-interview/, http://www.theartnewspaper.com/articles/%E2%80%9CWe-ve-done-the-gritty-urban-space-you-can-t-stay-underground-forever%E2%80%9D/17208
András