Felice Varini, a svájci festő művészete szó szerint szemkápráztató; Varini geometriai formákat fest, amelyek a tér egy bizonyos pontjából nézve egy elképzelt, nem létező síkon léteznek. Ebből a bizonyos pontból kilépve a fiktív sík megtörik, és feldarabolja tér. Ahogy Varini mondja, festészetének fontos momentuma a kép és a tér játéka, kapcsolata. Érdekes, hogy nem appropriation, ami csinál, nem kitulajdonítja a teret, hanem megsemmisíti: a térből fejlődik a mű, ahogy Varini mondja, de azzal az igénnyel, hogy pillanatokra ne vegyünk róla tudomást. Ezért, akár Liu Bolin akciói, amelyekről már korábban volt szó a blogban, Varini művészete is lírai művészet; olyat igyekszik pillanatokra létrehívni, aminek nincs elég realitása ahhoz, hogy versenyre kelljen a térrel – a következő pillanatban megszűnik. Ez a művészet nem csak egy illúzió, nem csak délibáb, hanem egy olyan álom, amelyről tudjuk, hogy nem valóságos. Fiziológiánk és az optikai csalódás révén persze önkéntelenül bedőlünk a látványnak, de ez mintha csak apropójául szolgálna a kiábrándulásnak, nem pedig végső célja a képeknek. Ez a kiábrándulás tehát nem érzéki csalódás, hanem olyan fordulat, amely előtt képesek voltunk azt hinni, hogy a világ mégis csak könnyű és komolytalan, nekünk pedig szárnyaink vannak.
A képekben persze egyfajta érzékenység van, hiszen a vonalaknak mintha valamilyen intelligenciát kölcsönzött volna az, hogy "érzik" a teret, és alkalmazkodnak a 3D-hez, hogy a két dimenzióban kirajzolódhassanak a formák. A helyszín és az építészeti tér tényleg nagyon hatásosan működik ilyen szempontból, és válik szerves részévé a képeknek.
Variniről csak egy best of street art képgyűjteményben találkoztam, máshol nem nagyon. Saját, francia nyelvű honlapján sok videó és kép található, illetve két angol nyelvű interjú a ’presse’ menüpontnál.
A továbbra kattintva még több kép.
forrás: http://www.varini.org/
András
