Nem tudom, ki csinálta. Lassan egy hete található meg az interneten; én az allcitystreetart-on olvastam, de a flickr-on is fent van, talán onnan is terjdhetett el, amikor egy brooklyn-i lakos feltöltötte. Tehát New York-ban járunk.
A helyzet az, hogy nem nagyon lenne még nagy szám a szóvicctől. A szóvicc ugyanis a szóviccek, ha osztályozni akarjuk őket, második-harmadik kategóriájába tartozik: olyan, hogy nem nagyon állja meg a helyét illusztráció nélkül. (Az első kategóriás szóviccek képesek több képet magukba tömöríteni, amik annyiban különböznek egymástól, hogy viccesek legyenek, ugyanakkor annyira el is térnek, hogy feszültség van az elemek között, és e között a két véglet között egyensúlyoznak tökéletesen, és emellett önmagukban érthetők, mert mi könyen összekombináljuk a képeket bennük). Az It socks to be lonely-hoz kép kell, ami ugyankkor nem hátrány, ha street artról van szó:)
Szóval felaggatott zoknik. Nem is az az egészben a durva, hogy mennyire antropomorf ez, hanem, hogy létezhet ilyen egyáltalán: a könyvtárosoknak szoktam viccelődni, mikor odadörzsölik a könyveket az asztalhoz, (hogy ne csipogjon be), azzal, hogy a könyv szomorú és meg kell simogatni, ha kikölcsönzik és elviszik a társaitól. Szóval nem ez az antropomorfság a durva, hanem, ami mögötte van: mennyire univerzálisak is azok a dolgok, amikben gondolkodunk, ahogy élünk és vagyunk (egyedüllétként), hogy ha a zokni mint olyan párban létezik, akkor ugyanúgy létezik mint az ember, ugyanúgy “magányos”.
Olyan nehéz is ezt megfogalmazni, mert közben ez valamilyen mély belátás csak, és ami miatt a street art egyik legzseniálisabb alkotása ez, az az, ahogyan ezt a mély belátást működteti, úgy, hogy nem szól róla, csak zoknikról. Talán soha nem mondtak ennél szomorúbbat a világon, miközben ennyire színesen és egyszerűen szóltak. Tarantinot és Roy Lichtensteint is azért szeretem, mert az igaz, hogy poénosak, de valójában nincs elmélyültebb alak Jules-nál a Ponyvaregényből, és nincs szomorúbb a Brad-et hiányoló kommersz nőalaknál. Persze ha nem lenne vicces, sem kommersz, nem lenne varázsa. Nem hinnék el neki semmit.
Azt hiszem kellőképpen sok baromságot sikerült összehordanom, hogy lassan befejezzem. helóbeló
András
