1982-ben Manhattenben a művészet történetének egyik legemlékezetesebb land-art művét készítette el a Budapesten született Agnes Denes.

Agnes Denes 1931-ben Budapesten született röviddel a II. világháború előtt. A háború után családjával Stockholmba emigrált, ahol a középiskoláit végezte, majd New Yorkba költöztek, ahol 1964 és ’68 között a Columbia Egyetemen és a New Schoolban tanult, ahol különféle stílusokban festeni kezdett. 1968-ban felhagyott a festészettel és a műtermet maga mögött hagyva olyan életművet kezdett, mely felmutatta és mostanáig tárgyalja a művészet ezen forradalmi időszakának néhány kulcsfontosságú témáját. Otthagyta a művészet elefántcsonttornyát, és a 60’-as években kialakult land-art műfajában hozott létre műalkotásokat, köztük a Manhattan kellős közepén készült Wheatfield, a Confrontation, azaz Búzamező - egy ellentét címűt.

Agnes Denes

A dolog úgy kezdődött, hogy 1982-ben a Public Art Fund meghívta Denest New York-ba, hogy készítsen egy szabadtéri szobrot, amelyet ő aztán úgy fogott fel, mint egy talajjavító projektet az alsó Manhattanben található, feltöltött terület számára. Ez a kerület, a Battery Park City akkor mintegy négy és fél milliárd dollárt ért. A Búzamező maga egy kb. kétholdas terület, ahonnan a Szabadság-szobor, a világkereskedelmi központ és a Wall Street környéke (volt) látható. Az ellentét, melyre a cím utal, a természet és a kultúra szembenállására vonatkozik, vagy a búzamező és a hatalmas, szögletes épületek ellentétére, melyek a búzamező fölé tornyosulnak, amikor amaz nő és virágzik (május 1-tõl augusztus 16-ig). Mindez utalás a világban jelenlévő éhínség és a kihasználatlan föld ellentétére is.

A projekt kezdetekor ez a terület szemétlerakó volt. Két segéddel és változó számú önkéntesekkel Denes egy évet töltött az elkészítéssel, úgymint a szemét és a kövek elhordásával, a beteges növényzet kigyomlálásával, egy öntözőrendszer felállításával, trágyázással és permetezéssel. Elmúlt a tél. A búza kicsírázott. A mező zöldből aranysárgává lett, és hullámzott a kikötő és a tenger felől jövő szellőben. Olyan volt, akárcsak egy álom, mint egy mező a görög mitológiában, ahol a fiatal nők virágot szednek, és maguk is virágok, amelyeket a halál tép le. Fél tonna egészséges arany búza learatása után a Battery Park City égnek törő üveg és acélszerkezetei fedték le ezt a helyszínt.

Így nézett ki a terep a mű előtt

És így hullámzott a búzamező az idő előrehaladtával

Volt kombájn, rendes aratás is

Város és természet, mesterséges és organikus ellentéte, provokatív ütköztetése a Búzamező, ahol ebben a kölcsönhatásban értelmeződnek újra ezek a fogalmak. De nem csupán erről van szó, ez még annyira sablonos. Az, hogy a világ egyik legnagyobb városában egy totálisan város-idegen, alien terület sarjad, önmagában elképesztő, civilizációs időutazás, abszurditás-okozta révület, a földi mennyország őrült emelkedettsége és hétköznapisága okozta zavar (azaz ún. "izé"). „Azt gondolom, hogy a művész új feladata az, hogy olyan művészetet csináljon, amely megkérdőjelezi a status quo-t, és az életünk megszokott útjait, a végtelen ellenmondásokat, amelyeket elfogadunk és jóváhagyunk,  értelmes alternatívákat nyújtva mindeközben” – fogalmaz Agnes Denes egyik előadásában.

ez a poszt a Balkon egyik Agnes Denest tárgyaló cikke nyomán készült, amelyet Thomas McEvielly írt és Dr. Dienes Gedeon fordított. link

Kövesd a StreetArtMagyarult Facebookon, vagy ajánld ismerőseidnek!