Íme 2011 legjobb street art munkáinak listája!
10. Pakone fája
Pakone mellbedobással ért be a TOP10-be, mégpedig Franciaországban készített képével; láthatóan a 3D-hatásra törekedett, ezt bizonyítják az árnyékok (a gyereké és a szálló leveleké). A rózsaszín egyszerűen gyönyörű, ahogy a Wild Styleszerű írás a lombkoronában, és a szélfútta kis levelek is azok. Az egésznek nagyon jó összhatása van, energikus, kidolgozott, kombinálja a street art-ot és a graffitit. Ilyen letteringet, mint ami a lombba van komponálva, ilyen színnel (+ ezekkel a kiegészítő elemekkel (ha innen nézzük), mint a törzs, a gyökér, a napkorong, a kisgyerek és a levelek), még MadC-nél szoktam csodálni.
9. EVOL miniatürizál
Evol 2011-ben azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy mini panelházakat készít, sokszor komplett panel-környékeket installál lekicsinyített formában, de teljesen élethű elemekkel. Parabola antennák, gaffitik a falakon; mind részei a Németországban, Moszkvában, és legutóbb Londonban épített „paneleknek”. A hamburgi, föld alá épített panelei már önmagukban nyomós indoknak számítottak volna, hogy EVOL itt szerepeljen, de egészéves teljesítménye miatt is megérdemli.
8. OP-STREET ART – az optikai csalódás street artja
Azaz Optical-Street art. Ő nem egy művész, hanem egy közös megjelölése azoknak a műveknek, amelyeket a nyolcadiknak raktam be a TOP 10-be. Ilyen elnevezés nincs is egyébként, de a lényege, hogy street art itt optikai csalódásra épít. Két dolgot számítottam ide: az egyik az olyan graffiti, amely a 3D illúzióját kelti a sík felületen, azaz a síkot használja fel 3D-re, a másik a már covered Felice Varini, akinél azt látjuk, hogy a graffiti a 3D-t használja fel a sík létrehozásához, azaz a 2D illúzióját kelti a 3D-ben. Egyébként ez zseniális, Varini művei hihetetlen jók. A 3D-t ebben az összeállításban egy relatíve új, novemberi darab képviseli, a netet már bejárt LEGO-s sereglet, Varinit pedig egy beltéri darab.
7. Banksy
Abszolút nem vagyok elájulva Banksy idei dolgaitól. Azt gondolom, hogy mióta ismerjük, ez volt munkásságának leggyengébb éve, mondhatni egy szégyenfolt az ouvre-on, de a Mesternek minden megbocsájtható, ez biztos. A hollywood-i darabjai közül gyakorlatilag értéktelennek nevezhető az összes, és az sem volt szimpatikus, hogy mindezt promóként csinálta az Oscar-gála előtt. Ez a darab viszont valamit megcsillant abból, amiért szeretem; kisgyerek, gépfegyverrel, amelynek a töltényei zsírkréták; klasszikus alaphelyzet (ártatlanság-erőszak), de sikerült nem túlmagyarázni, a zsíkréta pedig nem csak jó gag, hanem fokozza a fenti ellentétet, de egyedi módján kezeskedik is az egyensúlyért. Breaking news: a Műcsarnok bejelentette, hogy Banksy-kiállítás lesz november 22-től!
6. BLU – Retro hangulat, zseniális murál
BLU-ból is sok egy idő után. A túlságosan szájbarágós muráljai helyett jobbak azok, amelyek a méreteikkel, a furcsaságukkal, groteszk figuráikkal sokkolnak. Az Art in the Streets óriáskiállítás promójaként felkérte a Los Angeles-i MoCA (Kortás Művészeti Múzeum) BLU-t, hogy készítsen egy nagy murált. Miután befejezte, a múzeum lefestette. Fehérre. Nyílván necces volt a dolog a múzeumnak, hogy egy ilyen politika-related falfestménnyel próbálja legitimálni a júniusi-augusztusi nagy retrospektív street art-graffiti kiállítást, úgyhogy amire engedélyt adott, azt be is tiltotta. Nem csak azért választottam be ezt a murált a TOP 10-be, mert egyensúlyra talál benne az üzenet és a szofisztikáltabb hangnem, hanem mert képes volt „illgálissá” válni egy street art-ot legalizáló, múzeumba-olvasztó gyakorlattal szemben. Amivel egyébként nincs baj. Egynapos tiszavirág élete a street art szép korszakának heroikusságát kölcsönzi BLU muraljának. Ritka.
5. MOBSTR – a szóviccek, a gag, a concept mestere
Don’t you hate it when people just go on and on and on and on and on and on and on and on and on and on and on? – teszi fel a kérdést az angol mobstr május végén egy érdekes falfestményében. Mobstr inkább csak felstencilezett mondatokkal ugrasztja ki a street art bokrából a humor-nyuszit, de ezt általában zseniálisan teszi. A kérdés elindul egy falon, majd befordul a sarkon, és a fal másik oldalán ér véget. Nem utálod, mikor az emberek csak mondják és mondják és mondják és mondják stb.? Annyira megszerettem ezt a művet, hogy bérelt helyre tett szert a TOP 10-ben. Olyan lehelet-finoman rezget meg narrációs-diszkurzív elemeket komikus, ironikus módon, ami ahhoz hasonlít, mikor a Száz év magányban valamelyik szereplő agyonlövi magát, és a kifolyt vére végigmegy az utcán, befordul átmászik kerteken, bekúszik a küszöb alatt, és hírt hoz Ursulának a halottról. Nem látványos, nem fulladsz bele a színekbe, de bekapcsol egy játékba, és magas fokú gag. A képen látható fehér tegek nem tőle származnak.
4. Szófia – katonai művészeti intervenció
Az év egyik legjobb, leghírhedtebb, legpimaszabb street art művének készítőjéről/iről továbbra sem tudunk semmit. Korábban már írtam a bolgár belpolitikai visszhangokról. Néhány politikusnak kifejezetten tetszettek az átfestett szovjet katona-szobrok, az oroszok viszont nem találták túlságosan viccesnek. Egy napig láthattuk ilyennek, alatta a felirattal: „Haladni az idővel” kb., aztán letisztították a szobor együttest. Találó, humoros, ironikus művészeti intervencióról van szó. Úgy is fogalmazhatnék, hogy itt a katonák újabb intervenció részei lehettek. Június végén jártunk.
3. Zokni – It Socks to be Lonely - Azoknak a zokniknak az emlékére, akik elvesztették tesójukat
Angol nyelvű szóviccre épül. Teljesen el voltam ragadtatva a New York-ban, pár helyen installált zokniktól. „Szóval felaggatott zoknik. Nem is az az egészben a durva, hogy mennyire antropomorf ez, hanem ami mögötte van: mennyire univerzálisak is azok a dolgok, amikben gondolkodunk, ahogy élünk és vagyunk (egyedüllétként), hogy ha a zokni mint olyan párban létezik, akkor ugyanúgy létezik mint az ember, ugyanúgy “magányos”.”- írtam némiképp semmitmondóan július közepén az elárvult zoknikról. Egyébként a Bradford street-en került ki két ilyen darab, máig nem ismerjük az elkövetőt. Magyarul úgy hangozna, hogy "Zokni dolog a magány", csak a zokni itt jelentse azt is, hogy "szar/rossz" és azt is, amit fel szoktunk venni a szandál alá.
2. ESCIF – Tükröm, tükröm…
Escif egyre jobban kezdi belopni magát a szívembe. Ez a mű, amelyet az erről szóló posztomban tökéletesnek aposztrofáltam, a Le 4eme Mur fesztiválon készült, Niort-ban. A fesztivál hívószava a „Csend”, és Escif is ennek szellemében készítette el munkásságának egyik legjobb darabjaként a Casser Le Bruit Avec Le Silence c. művet, azaz a Törd meg a hangzavart csenddel c. muralt. Remekbeszabott street art mű: használja a környezetét, mégpedig úgy, hogy ebben a használatban erősíti a jelentést. A víztükör kooperációja aládúcolja az egyébként gyenge lábakon álló üzenet direktségét, és tökéletes formája lesz a nézővel való kommunikációnak. Szóval az tetszik, hogy a mű bebizonyítja, hogy a csend meg tudja törni a hangzavart. Mégpedig azzal, hogy kikapcsolsz hirtelen, és áthangolod magad a tükörre, a közvetettre, szóval egy váltáson, egy switch-en kell túlesned. Október közepén lepett meg minket ezzel Escif.
1. Slinkachu – Little people in the City
Az a helyzet, hogy amit Slinkachu kitalált 2006-ban, annyira jó, annyira egyedi, hogy minden alkalommal jó felfedezni. Emellett nem csak lekicsinyítésről van szó, apró emberekről, hanem a szituációik is olyanok, amelyek a lekicsinyítésben, az elméretezésben rejlő lehetőségeket maximálisan kibontakoztatják, komikusig, megmosolyogtatóig, groteszkig fokozzák. Ez a rágógumis darab tipikusan ilyen, ezek közül is a legjobb. A Kings Crossnál helyezte el Slinkachu, Londonban, május elején. Nálam ő mindig is ott lesz az all time TOP 10-ben. Az ötlet egyedisége, potencialitása és tökéletes meglátása, kivitelezése, érzelem-világa most a szimbolikus első helyre repítette nálam Slinkachut. Művei a street art esszenciái.
Ez tehát 2011 street artjának TOP 10-e. Mindezeket azért választottam, mert olyat láttam bennük, amit más műben nem, vagy mert nagyobb intenzitásúak mint más művek, vagy mert nem annyira sablonosak mint egy mezei street art mű, amivel már tele a padlás. De amúgy is, ezek a legjobbak. Szóval, viszlát 2011!!!
