A reverse graffiti, azaz a fordított graffiti lényegéről már az elnevezés is árulkodik: a falakra tapadt kosz megtisztításával rajzolódnak ki a képek. A Süddeutsche Zeitung Magazin mostani száma Paul „Moose” Curtis, a műfaj leghíresebb művészének és segédjének, Marc Cameronnak a graffitijeiről közölt képriportot. A művészek a nemsokára piacra kerülő elektromos autóknak (Nissan, BMW, Renault, a kaliforniai Tesla Roadster) modelljeit „mosták fel” Münchenben.
Az angol Curtis kézzel kivágott sablonnal készíti a reverse-graffitiket, és nagynyomású vízfújóval tisztítja meg a stencil szabad részeit. Más felületekre projektorral vetíti a képet, és utána a nagyobb részeket rongyokkal mossa le, a kisebb és összetettebb részeket bankkártyával kaparja le. A képek másfél vagy akár négy méteresek. A graffitik több helyen készültek: autómosóra, egy erőmű falára, egy S-Bahn megállóra kerültek fel
A reverse graffiti már valóban makulátlan – szószerinti és átvitt értelemben is. Egy stencil, egy fal, egy ábra; és még sem bűncselekmény. A Curtis által inkább szenny-írásnak nevezett technikának médiuma a mocsok, tehát az önreflexivitás szempontjából a street art-ban a projekt bizony párját ritkítja. Az ilyen graffiti, ahogy Curtis mondja, felhívja a figyelmet arra, – amit már csak azért sem sikerül tudatosítani, mert nem ismerjük az eredeti, tiszta falakat – , hogy gyakorlatilag össze van mocskolva a város. Érdekes ilyen szempontból Alexandre Orion egyszeri ténykedése, ahol reverse graffitivel koponyákat, tehát elég provokáló, és nem biztos, hogy utcára való képeket „tisztított”, amelyet a város mindenestül lemosott (az egész, piszkos felületet). Ilyen értelemben arra lehet kényszeríteni az önkormányzatot, hogy gondoskodjanak a tiszta környezetről – addig, a reverse graffitik szomorú apostolai lesznek a tiszta városnak. Alább videó Curtisék müncheni projekjéről.
Korábbi reverse graffiti Curtistől San Fancisco-ban
