Nem véletlenül terelődik a reklámokra a street art figyelme. Ron Englishnél, ZEVS-nál láthattunk reklám hekkelést, és Shepard Fairey is sokszor beszélt már a reklám és a street art kapcsolatáról. Ez nyílván valóan nem véletlen, hiszen mindkettő a köztereket használja. Gyakran hangoztatott érv az utcaművészet oldaláról, hogy a reklámozók pénzért vették meg a felületeket, amely ugyanúgy használja a várost, mint a street art, ugyanakkor senki nem kérdezte meg erről az embereket – ezzel szemben a street art és a graffitti esetében rögtön ezt a mozzanatot kifogásolják, hogy tudniillik hogyan is merészeli valaki, hogy saját képére formálja a környezetét. Természetesen az egész bonyolultabb ennél, de a kérdés adott. A blogon három részben mutatok be olyan művészeket, akik nem csupán kikezdik és provokálják a reklámokat és a reklámozást művészetükkel, de ehhez ugyanazt az eszközt használják módszerül: a buszmegállók hírdetőit.
Az első művész Eyesaw, akinek az intervenciói a legjobbak közé sorolhatók az egész street art-ot tekintve is. Tényleg hihetetlenül szellemes és okos, ahogy átalakítja a reklámokat; régen láttam ilyen jó appropriációt/intervenciót.
Eyesaw így ír a projektjéről: „A reklám mindenhol felüti a fejét, és nincs előle menekvés. Propagandájának harci gépei téged szeretnének bevenni, a pénzeddel együtt. Reklámok vannak az utcán, a TV-ben, a magazinokban, az interneten. A francba már, még egy nyugodt csésze teát sem tudsz meginni anélkül, hogy csöngene a telefon és rád akarnának tukmálni valami szemetet. Azt hinnéd, hogy immunis vagy erre, és nem befolyásol semmi, de a folyamatos bombázás a tudatalattidba hatol. A reklámok és a média a világról és a fogyasztókról egy eltorzult képet fest. A reklámok mindenre hatással vannak körülöttünk, és alakítják azt a világot, amelyben élünk, és ahogyan magunkra és a világra tekintünk. A reklámok kapzsivá, iriggyé, szexistává és alkoholistává képesek tenni, rontják az önbecsülésedet, és elidegenítenek attól, amid már van, és azt fogod kívánni, amit nem engedhetsz meg magadnak.”
„Arra törekszem, hogy a nézők kérdéseket fogalmazzanak meg a körülöttük lévő világgal és az ebben elfoglalt helyükkel kapcsolatban. Mivel munkáimat tipikus reklámfelületeken készítem el, a gyalogosok azt hiszik, hogy a művem egy reklám, ami próbálná eladni az újabb moslékot. De a műveim nem beszélnek arról, hogy mégis mi az áru, így a nézőben nyomban kérdések fogalmazódnak meg, és válaszokat próbál ezekre adni. Elégedettséggel tölt el, ha tudom, hogy miután eltávolítottam egy vacak reklámot és kicseréltem valami másra, egy arra járót sikerült ráébreszteni a társadalom visszásságaira.”
