Ever felt like you've seen something before? from mobstr on Vimeo.
Volt már veled, hogy úgy érezted, ezt már láttad korábban?
mobstr egyik hasonló munkájáról már volt szó a blogban korábban. Akkor a művészről azt írtam, hogy képes tartózkodni a túlzott konceptualizmustól és giccstől. Itt, a Deja vu esetében is azt érzem, hogy kellőképpen kézben tartja a gyeplőt; részben puritanizmusából adódik ez, részben abból, hogy nem vállalkozik túlságosan is nagy gondolatokra. Sőt, a gondolatokat úgy képes átadni, hogy azok valamilyen proto-gondolatok; a gondolatoknak vázlatai és csontvázai, és mi úgy érzékeljük ezeket a műveket, hogy egyfajta előszobába érkezünk. Semmilyen teher nincs rajtunk, nem kell versenyeznünk a művel, hogy megértsük.
A deja vu ismétlése visszamutat saját magára – az ismétlésre. Szinte az a helyzet áll elő, mintha a tárgyakra ráírnánk a nevüket (ahogy Jose Arcadio Buendía a Száz év a magányban); úgy tűnik, nem mondunk semmit, de valahogyan keletkezik egy feltérképezetlen régió, egy izgalmas vákuum, ami elindíthat minket; pontosan azért, mert nem szoktuk meg az ilyen „tartalmatlan”, csak struktúrával rendelkező jelenségeket. Mégis, a street art-ban kevés az így működő műalkotás, noha természetéből adódóan egy utcai mű, pont képes erre. Persze nem csak az ismétlésről van szó: a deja vu gondolatköre, és az, hogy a deja vu-t spirálszerűen ismételgeti mobstr, plusz jelentéseket is előhívhat...
András
mobstr: http://www.flickr.com/photos/mobstr