Street Art Magyarul

Még év közben gyűjtögettem a street art témájú könyvek linkjeit. Most íme egy lista 2011 legjobbjainak tűnő munkákról. Holnap: az év top 10 street art alkotása.

Banksy: Myths and Legends (Banksy: mítoszok és legendák) Amazon

Urban Interventions: Personal Project in Public Places (Városi intervenciók: személyes projektek köztereken) Amazon

Walls and Frames: Fine Art from the Streets (Falak és keretek: képzőművészet az utcáról) Amazon

Cement Eclipses (Cement fogyatkozások) Amazon

Abstract Grraffiti (Absztrakt graffiti) Amazon

The Rebirth of Muralism in Contemporary Urban Art (A muralizmus újjászületése a kortárs urban art-ban)  Amazon

Vhils Amazon

Out of Sight: Urban Art Abandones Spaces (Látókörön Kívül: elhagyatott terek urban artja) Amazon BŐVEBBEN

Eloquent Vandals: the History of Nuart Norway (Körültekintő vandálok: a norvég Nuart fesztivál története) Amazon

Jasper James fotósorozata nem a klasszikus értelemben vett street art, de mégis nagyon érdekesen nyúl az ember-város kapcsolathoz képein keresztül. A sorozat címe Városi sziluettek, nagy felhőkarcolók ablakainál készültek a fotók. Tetszik az átmenet jelenléte, a nyitottság-zártság játéka, a város és az ember határainak feloldása, ozmózisa a képeken. A monumentális környezet jelentősen növeli a feszültséget, provokálja az emberléptékeket, mégis az emberi alak által válik jobban láthatóvá.

Jasper James Pekingben és Londonban élő fotós, reklámfotós. A képek az ő tulajdonai, a jasperjames.co.uk-ról származnak.

A XVII. századi spanyol király, IV. Fülöp örömmel fogadta, hogy régi pompájában tündököl a Velázquez által festett portréja. Ezért úgy döntött, hogy egy óceánt és 400 évet átszelve elnéz a Metropolitanbe, és oszt néhány autogrammot pár látogatónak a festmény előtt.

Az Improv Everywhere egy érdekes prankje, akciója, performansza, relációs műve New Yorkban.

SpY spanyol utcaművész munkássága szokásos módon graffitizéssel kezdődött, azután elkezdte felfedezni a street art más formáit. Művei okos intervenciók, átalakítások, átformálások; a város pontos megfigyeléséről tanúskodnak, és érzékeny módon használják urbán kontextusukat. Pár képet kiválogattam. Szerethető.

Honlapján (banksy.co.uk), néhány új kép közlése mellett, Banksy válaszol azokra a kérdésekre, amelyek érzése szerint a leginkább érdeklik az embereket vele kapcsolatban.

Csalás-e a sablon használata?

A sablon két okból jó;

Először is, mert gyors. Másodszor, mert húzza a seggfejek agyát.

 Miért vagy ekkora pénzhajhász?

Bárcsak annyi fontom lenne, ahányszor ezt a kérdést feltették nekem!

 A ’Banksy’ manapság ugye csak egy brand már? Nem is magad csinálod a képeidet…

Nem cél, hogy brand legyen, és pont ettől tartják olyan jónak. Mindent magam festek, kivéve azt, ami illegális, hiszen ahhoz soha semmilyen közöm nem volt, bíró úr.

 Valódi-e az Exit through the Gift Shop?

Igen.

 Barátok vagytok-e még Mr. Brainwash-al?

Szeretném, ha így lenne. Mikor arról kérdeztem, mit gondol a filmről, azt válaszolta: „Ez egy kultusz film, egy klasszikus, egyedülálló – mint a Keresztapa.”

 Lefestetted Robbo graffitijét, és meg is verted?

A camdeni graffitije már öt éve össze volt firkálva, mikor én odafestettem. Gyalázat, ami a balesetét illeti, és remélem, teljesen felépül. Soha nem cseszegettem szándékosan őt – egy graffiti-legenda. És nagyobb nálam. Katt ide.

 Tényleg Blek le Rattől nyúltál mindent?

Nem, 3D-ben loptam a Massive Attacktől. Ő még rajzolni is tud.

 Kell, aki a kezed alá dolgozik?

Nem, kösz.

 Miért vagy ennyire idegesítő?

Nem az én hibám, néha csak kitalálnak rólam dolgokat. Sohasem rongáltam meg háborús emléket, nem festettem át Kate Moss konyháját, és nem mentem el Ashley Cole-lal a Playboy klubba koponyás maszkot viselve.

 Melyik művészt tartod nagyra?

Käth Kollowitz a kedvencem. Részben azét, mert gyönyörűen tud rajzolni, részben pedig mert azt gondolta, hogy művésznek lenni egy önkényeztető baromság, és inkább elment egy árvaházba orvosnak.

 Tudnál egy képet küldeni a jótékonysági árverésemre?

Milyen betegség? Vak vagy? Akkor talán igen. Leginkább látássérültek és szembetegségben szenvedők felépülését támogatom. Vagy, ahogy mondani szoktam, „bővítem a piacot”.

 faq@banksy

Kérlek ne kövess se Facebook-on, se Twitteren, mert egyiken sem vagyok fent.

forrás: Banksy hivatalos honlapja

Pár héttel ezelőtt az Underbelly elnevezésű projekt egy érdekes videóval jelentkezett: Párizsban, a föld alatt tíz street art művész pingálta ki teljes sötétben titkos katakomba-rendszer falait. A 24 órán át tartó program keretében 10 művész, két fotós a két ötletgazda (Pac és Workhose) valamint egy kísérő riporter mászott le a francia főváros gyomrába. A művészek között ott van Conor Harrington, C215 és How&Nosm is. Az egyik fotós pedig ki más lenne, mint a ’80-as évek graffitijének legendás dokumentálója, Martha Cooper.

New Yorkban kezdődött

Pac és Workhose, két New-Yorki street art-os együtt találták ki a földalatti kiállítás ötletét. A városi folklór szerelmeseiként többször volt dolguk New York elhagyatott metróállomásainak környékén, ahol felfedezték a töksötét, nedves, senki által nem látogatott és teljességgel elfeledett, futballpálya-méretű földalatti komplexumok, állomások romantikus világát. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez a földalatti kóborlás törvényellenes; az alagutak, barlangok a New-Yorki Közlekedési Hatóság keze alá tartoznak. Ugyanakkor legalább ennyire veszélyesek is ezek a helyek. Nem véletlen, hogy az utóbbi években a street artból szinte teljesen kivesző illegalitás új formáját látta meg a dologban Pac és Workhose. Az egyre inkább megrendelések és galériák köré szerveződő utcaművészetből kiszökött a törvénysértés szelleme, amely, már a művészek számára is lassan ismeretlenné vált. Az Underbelly 2008-ban a New Yorki földalatti projektjével visszacsempészte ezt az érzést. Hónapokon át, több száz street art-os pingálta ki a szervezők felügyelete alatt a balrangok falát. Mindeni titokként kezelte az ügyet, de, hogy végül is kitudódjon, mi működik a város legsötétebb zugaiban, a szervezők másfél év eltelte után meghívták egy sétára a New York Times riporterét, aki persze semmilyen információt nem szivárogtathatott ki, semmilyen utalást nem tehetett a pontos helyszínt illetően. A föld alatti kiállításról tehát tudunk, de még gyakorlatilag senki sem látta.

Párizzsal folytatták

Pár héttel ezelőtt megjelent a hír, hogy Pac és Workhose összehozták az Underbelly első európai kiállítását. Nem lehet meglepetés, hogy Párizsra gondoltak, hiszen köztudott, hogy a francia főváros alatt gyakorlatilag egy eltemetett világ rejtőzik. 2004-ben a rendőrség egy komplett szórakozóhelység (világítással, vetítővászonnal, nézőtérrel, bárral) nyomaira bukkant. Mikor visszatértek megvizsgálni, hogy pontosan hogyan oldották meg a „lentiek” a világítást, egy cetli fogadta őket: „Ne vesződjetek azzal, hogy ránk találtok”. Szóval Párizs hasonlóan New Yorkhoz, szintén helyt ad egy földalatti street art kiállításnak. A line-up szerényebb; tízen festettek, és nem egész 24 óráig tartott a műsor. A festéskor a művészeknek meggyűlt a baja a spray-vel, hiszen nem tudott a tárna kiszellőzni, ahol dolgoztak. SheOne arról panaszkodott, hogy alig látta a festményét. Fényről saját maguk gondoskodtak (kempinglámpákat vittek le). Egyébként az egészet több hónapnyi előkészület előzte meg.

 Art Basel Miami

Az Underbelly pár napja Miamiba költözött, noha nem az underground projektjét bővítette, hanem az gigantikus művészeti fair-re, az Art Basel Miamira érkezett egy kiállítás erejéig azokból a művészekből, akik részt vettek a New York-i és a párizsi festéseken. Filmek, fotók, egyéb dokumentációk segítségével mutatják be, miről is szól az Underbelly. Zárójel: sokan kérdezhetik, hogy vajon Banksy részt vett-e a projektben; nem, nem akart kockáztatni, és emellett éppen filmjével, az Exit Through the Gift Shoppal foglalkozott. Az egész Underbelly rettenetesen bizarr. Ott vannak a művek a föld alatt, senki nem látja őket, aki pedig már látta, csak egyszer tehette meg mindezt. Aki megpróbált bejutni a titkos tárnákba New Yorkban, a rendőrség lekapcsolta. Olyan kiállítás ez, amiről nem is tudjuk, minek jó, kinek szól. Talán annak a gondolatnak a radikalizálásáról van szó, hogy egy street art mű csak a dokumentáció formájában létezik már – vagy mert lebuffolták, vagy mert nem ismerni a pontos helyét. Ebben az esetben egy létező graffiti eljátssza, hogy nem létezik, és nem csak eljátssza; számít arra, hogy nem látjuk. Nekem ez tetszik.

Pierre Huyghe (sz. 1962) francia művész a kilencvenes évek közepén vezette Billboards nevű projektjét. A dolog lényege az volt, hogy lefotózott különböző utcai-köztéri helyszíneket, és a készült képet in situ, tehát az adott helyen tárta a nyilvánosság elé. Az arra sétálók egy 4x3 méteres óriásplakáton láthatták viszont azt a helyszínt, ahol amúgy éppen tartózkodtak. A tükör-hatást felerősítendő, a készült anyagokból megrendezett kiállítás fotói olyan képek voltak, ahol a sétálók hasonlítottak a plakátokon szereplőkre, megkettőzve egy-egy szituációt (munkások munka közben, séta a vasúti híd alatt stb.), a dokumentáló képek tehát direkt rájátszottak erre a jelenségre, a tükör-effektusra. Ennél már csak az lehetett izgalmasabb, amikor az illető szembesült saját helyzetével, amikor ránézett a plakátra, ahogy hangsúlyt kap egy hely, ami egyébként csak átmeneti jellegű, és soha sem úti cél. Nem tudom, ennél a négy képnél létezik-e több, csak ennyire akadtam, de ez is valami:)

„A graffiti-eltávolítás a 21. század elejének egyik legizgalmasabb és legfontosabb művészeti irányzatává vált. Gyökereit az absztrakt expresszionizmusban, a minimalizmusban és az orosz konstruktivizmusban találhatjuk, és ezeket folytatva a modern művészet jövőjének fontos építőkövévé vált.” – hallhatjuk Matt McCormick rövid dokumentumfilmjében, amely A graffiti-eltávolítás tudatalatti művészete címet viseli.

Ami különösen érdekessé teszi a mozgalmat – állítja McCormick –, az az, hogy a művész (értsd: a városi munkás) nincs tisztában azzal, hogy művészeti alkotást hozott létre. A tudattalan, vagy tudat alatti művészet egyáltalán azért lehetséges, mert az embernek igénye van arra, hogy műalkotásokat hozzon létre napi szinten. Persze, ahogy a tudatos művészet esetében, úgy itt is léteznek gyengébb darabok – ezek a mindennapi cselekvések körében maradnak. De, McCormick felfedezése szerint, kikerülnek elég jól sikerült műalkotások is. A legérdekesebb példája ennek az ún. buff, azaz a lefestett, eltűntetett graffiti jelensége.

A vastag festékréteggel készült, egybefüggő, színes környezetbe festett formák három csoportba sorolhatók. 1. Szimmetrikusak. Ezek a szabályos négyszögek (általában téglalapok és négyzetek csoportja). 2. Fátyolosak. Itt a festék követi a lefestendő és eltüntetendő graffiti betűinek a vonalvezetését, így hangsúlyossá téve az lebuffolt darab eredeti karakterét. 3. Radikálisak. Itt a tudatlan művész sem szabályos geometriai formákat, sem a lefestett graffitit nem használja segítségként festményének készítésekor. A graffiti-lefestéskor létrejövő műalkotások rokoníthatók többek között Kazimir Malevich (1879-1935) és Mark Rothko (1903-1970 jobbra) munkáival.

A graffiti-eltávolítás tudatalatti művészete című rövid dokumentumfilmet az Art Forum 2002-ben a legjobb 10 film közé sorolta. Levetítették a Moszkvai Biennálén, az Art Baselen és a MOMA-ban is. Az interneten csak egy részlet tekinthető meg a 17 perces filmből. Matt McCormick Portlandben született, film- és videóművész. Műveiben a kortárs művészettel és az urbán környezettel foglalkozik.

Balra egy buff, jobbra egy Rothko kép

Jobbra: Malevich

Jobbra Rothko kápolnája Houstonban

Nézzük csak meg ezt!

A videó mindent elmond magáról. Az Impov Everywhere elnevezésű csoport évek óta különböző  flashmobokkal, performanszokkal próbálja felpezsdíteni a nagyvárosok életét. Mottójuk így szól: "Színtereket idézünk elő" (We cause scenes). Igazából ez annyit tesz, hogy "Tereket teremtünk" - olyan szituációkat, új társadalmi tereket, amelyekben megváltoznak az emberi kapcsolatok, amelyek elütnek a szokásostól, a hétköznapitól (értsd: unalmastól, görcsöstől, fantáziátlantól). Az interaktivitásra buzdító pacsis akció 2009-ben a New York-i metró egyik legforgalmasabb átszállási pontján történt. Érdemes figyelni az arcokat. A beszámolók szerint főleg az elcsattanó pacsi után görbült sokaknak mosolyra a szája - azoknak is, akik még pókerarccal dobtak egy ötöst. Már ezért a mosolyért is minden bizonnyal megérte a dolog, és még ki tudja mennyi rosszkedv, álmosság, közönyösség, reggeli frusztráltság, morcosság foszlott szét vele?! 

Liu Bolin 38 éves pekingi művész. Leglátványosabb művei az őt ábrázoló fotók, amelyeken tetőtől talpig befestve, sokszor több órányi precízióval a háttérhez igazítva beleolvad a környezetébe. Legutóbb akkor írtam róla, mikor a Kenny Scharf egyik graffitijének "vált részévé". A New York-ban, Olaszországban, Kínában készült képek megérnek még egy bejegyzést. A Hiding in the City projekt néhány képe alább.