Nem véletlenül terelődik a reklámokra a street art figyelme. Ron Englishnél, ZEVS-nál láthattunk reklám hekkelést, és Shepard Fairey is sokszor beszélt már a reklám és a street art kapcsolatáról. Ez nyílván valóan nem véletlen, hiszen mindkettő a köztereket használja. Gyakran hangoztatott érv az utcaművészet oldaláról, hogy a reklámozók pénzért vették meg a felületeket, amely ugyanúgy használja a várost, mint a street art, ugyanakkor senki nem kérdezte meg erről az embereket – ezzel szemben a street art és a graffitti esetében rögtön ezt a mozzanatot kifogásolják, hogy tudniillik hogyan is merészeli valaki, hogy saját képére formálja a környezetét. Természetesen az egész bonyolultabb ennél, de a kérdés természetesen adott. A blogon három részben mutatok be olyan művészeket, akik nem csupán kikezdik és provokálják a reklámokat és a reklámozást művészetükkel, de ehhez ugyanazt az eszközt használják módszerül: a buszmegállók hirdetőit.
A Madrid Street Advertising Takeover hitvallásában Eyesaw-hoz hasonlóan elég rossz véleményt fogalmaz meg az utcai reklámoknak az egyénre és a közösségre gyakorolt hatásáról. A MaSAT egy átgondolt és hosszabb távra tervezett projekt, a polgári engedetlenség egy formája, amelynek keretében a szervezők fel akarják izzítani a vitát a közös térről alkotott fogalmunk tekintetében, és provokálni szeretnék a reklámozást. Miközben tudjuk, hogy a reklámok gyakorlatilag nem érdeklődésünk tárgyai, a másokkal megosztott terek felhasználásának módjaival is kísérletezni kell – sugallja a MaSAT projekt. A madridi mozgalom célja, hogy az egész világon hasonló kezdeményezések szülessenek, vagy hogy egy kis támogatással, maguk megszervezhessék ezt más országokban (honlapjukon lehet adományozni).
A MaSAT 106 művészt kért meg, hogy tervezzen meg szövegekből-betűkből egyszerű, minimalista feliratokat, amelyek a buszmegállók reklámjai helyére kerültek. 2011 április végén tehát 106 plakátot cseréltek ki – művészek, szociológusok, tanárok, ügyvédek, bloggerek és más személyek szövegeit rakták ki. A névsorban olyan nevekre akadunk, mint Ludo, Swoon, Ron English, vagy a Wooster Collective vezetői – Marc és Sarah Schiller. A szövegeket email-en keresztül küldtél el a vállalkozó szelleműek. A szövegek bármilyen nyelven lehettek, de nem tartalmazhatták a készítők nevét vagy logóját. A szervezők ezután megcsinálták a plakátokat, majd négyes csoportokban (négy kulcsuk volt a reklámtartókhoz) elindultak a városba – három installáló ember és egy fotós. Az akció egy óráig tartott.
Reméljük, hallunk még róluk.