HTML

Street Art Magyarul

street art magyarul heszkyandras@gmail.com

Hirdetés

Címkék

45.r.p.m (1) 45rpm (1) 9/11 (1) afrika (1) andré (1) antony miscallef (2) art (12) art in the streets (1) árverés (2) aukció (2) Banksy (2) banksy (17) ben eine (4) billy (1) blek le rat (3) bolin (1) bombing (1) boxi (1) cans (1) capitalism (2) carpet (1) christies (1) conor harrington (3) culture (1) david walker (1) dolk (1) erik berglin (1) escif (2) evan roth (1) exit through the gift shop (3) faith47 (1) Fame Festival (1) felice varini (1) festival (1) film (1) fotó (2) francia (1) garrett miller (1) girls on bikes (1) graffiti (10) graffiti research lab (1) guildor (1) improv everywhere (2) insa (1) insect (1) installáció (7) intervention (1) invader (1) isaac cordal (1) jeffrey deitch (1) jenny holzer (1) jeppe hein (1) jr (4) kapitalizmus (1) kenny (1) kiállítás (3) könyv (1) lazarides (1) liu (1) liu bolin (1) London (1) london (5) malarky (1) marc (1) mark jenkins (2) mobstr (3) mr. (1) mr brainwash (3) münchen (1) m city (1) neozoon (1) new york (3) obey (1) oslo (5) párizs (1) paul (1) paul moose curtis (1) peking (1) penfold (1) pierre huyghe (1) public art (4) regents canal (1) reverse graffiti (2) roa (2) robbo (1) romanwg (1) sam3 (1) scharf (1) schiller (1) sean martindale (1) shepard fairey (4) slinkachu (2) sophia (1) sotheby (1) sothebys (1) space invade (1) space invader (1) stencil (3) steve (1) steve lazarides (2) stik (1) stop motion video (1) street (9) streetart (1) street art (50) street art (2) sweet (2) t&j (1) tag (1) team robbo (1) ted (1) thierry guetta (1) toof (1) vers (1) vhils (5) westminster (1) woostercollective (1) zevs (2) Címkefelhő

Búcsú

2012.04.16. 15:57

 

Ez lesz az utolsó bejegyzést a blogon, amit most kevéssel a blog egyéves születésnapja előtt, mai dátummal befejezek.

 

Sok minden történt ez alatt az egy év alatt, ami után megérett bennem a befejezés gondolata. Sok minden történt a blogban, bloggal, leginkább érdektelenek, vagy nem annyira izgalmasnak tűnő változások. Lényegében ilyennek szántam, azt szerettem volna, ha olyan posztok születnek rajta, mint amilyen születtek. Ugyanakkor sokkal érdekesebb szerintem ez a szakasz az egész street art történetében, és ennek már sokkal nagyobb szerepe van abban, hogy nincsenek perspektívák ebben a blogban, mint bárminek.

 

Nem akarok beleesni abba a hibába, hogy bármiről nagyszabású kijelentéseket tegyek, de pár dolog megfogalmazódott bennem a street arttal kapcsolatban. Ha nagyvonalakban fel kéne festeni azt az ívet, ami a dolog születésétől a mai állapotokig ér, akkor persze valahol a 70-es évek végénél, 80-as évek elejétől kellene kezdeni, a New York-i graffiti szcénával (lásd: Style Wars, Wild Style filmek) Los Angeles-i muralizmus, de fontos az olyan New York-i figurák életműve, mint Fab 5 Freddy, Keith Haring, Jean Michel Basquiat, akik valamennyire összekötötték a graffiti-kultúrát a Downtown elitebb, avantgárdabb, a magas kultúra áramkörébe jobban bekötött szcénájával, public-köztéri művészet, utcai akciók, aztán 90-es évek punkrock, DIY kultúrája, később az európai kontribúció, a franciák, angolok, Banksy és így tovább - tényleg minden egyéb művészettörténeti-esztétika-történeti-filozófiai- társadalmi előzmények, testvérmozgalmak, rokonítható jelenségek említése nélkül, lebutítobb kronológiában.

 

Aztán a 2000-es években történt valami, nem titok, hogy a Banksy-jelenség nélkül talán sohasem épült volna ki az a rétegkulturális szféra a maga intézményeivel, sajátos marketingprofiljával, kurátoraival, művészeivel, hírportáljaival, projektjeivel, szerveződéseivel, mint ami most pulzál az egész világon ebben a körben. Egyrészről a nyílvánosság, az internet, a webkettő kellett ehhez, és akkor beindultak az olyan oldalak, mint a WoosterCollective, 9/11 után nem sokkal. Az egészben megvolt az újdonság valamilyen romantikája, könyvek kezdtek el megjelenni ezerszám, kiadványok, fesztiválok szerveződtek, betört a műkereskedelem piacára a street art. 2008-ban kijött a Beautiful Loosers című film, 2010-ben az Exit Through the Gift Shop, Shepard Fairey képe virított a TIME magazin címlapján, őt is egyre több műsorba meghívták, Banksyt Oscarra jelölték, a street art mozgalom, ha mozgalom, vagy micsoda, bekerült a mainstreambe, Banksyt említették a többmilliós nézettségű amerikai esti showkban, előfordult, hogy a Simpsonsban vagy a Family Guyben utaltak egy-egy híres művészre; egyre inkább közös tudás részét képezte az egész, Steve Lazarides, Banksy korábbi menedzsere megnyitotta a Bevery Hillsben a galériáját, Brad Pitt, Jude Law és még ki tudja hány amerikai híresség falán lóg egy-egy Banksy kép.

***

Az internetes portálok egymással versenyeznek, hogy lehetőség szerint minél több projektről készült videót, festést dokumentáló fotót prezentáljanak az erre kiváncsiaknak, tényleg követhetetlenül sok mű születik szerte a világon felkérésre, illegálisan, galériákba, tele van az internet artist statementekkel, az amazon albumokkal, a a TV csatornák rövid dokumentumfilmekkel. A street art marketingfogás lett (ld. Jay-Z könyvének a promócióját), a street art menő lett, a street art életérzés lett, a street art dekor lett, a street art cool lett, de kommersz is, a street art olvasztott tégely lett, ami a berlini falra fújt firka és az óriási épület oldalára készült murált egymás mellé rakta, félretéve több évtizedet és egy óceánt (gyönyörű példa az összesítésre az olyan komplexumok átstreetartolása mint a már blogosított Wynwood Walls Projekt Miamiban) a street art valamilyen Zeitgeist kiéneklése lett.

 

Nem tudom, hogy ez az elaprózódás, ez a disszeminálló, szétszóró, követhetetlen özön termékenyítette meg bennem a szakítás gondolatát, de mindenesetre jóféle spleen érzés öntött el. A művészeknek is fel kellett készülnie erre a tempóra, és nem egyszer éreztem, hogy a minőség rovására ment ez az állandó izgés-mozgás. Halkan megjegyezném, hogy egyetlen olyan embert ismerek, aki mind a mai napig semmilyen rendezvényre nem megy el, félévente frissíti a honlapját, magának rendezi a kiállításokat, és nem alkot minden felületre, ami szembe jön vele, emellett általában (többé kevésbé) hoz egy színvonalat: Banksy. Bárki, aki valamilyen jót csinál, általában nem azokon a gyűjtőportálokon találkozom vele, hanem a tumblr-ön, vagy egy-egy kortárs művész honlapján, amikor feltünteti public munkásságáról készült fotóit.

 

A blogon jó ideje nem írtam semmilyen olyan dologról, amivel a streetartnewsban, a juxtapozeban, a nuarton, az invisiblemadevisible-ön, a hookedblogon, a woostercollective-on, a dailydujourban, curatedmagbanmeg még több tucat street artos oldalon lehetett olvasni, inkább a kevésbé ismert művészeket vagy kevésbé bemutatott munkákat próbáltam lehozni. Nem arról van szó, hogy telítődött volna a "piac" (egyébként telítődött), mert sohasem azért írtam blogot, hogy nyissak egy tökéletesen fölösleges csatornát arra, hogy ide ömlesszem, amit már mindenhol el lehet olvasni. Inkább azért jutottam oda, hogy ez az utolsó poszt, mert nem tudok miről írni, és már nem is írnék úgy, ahogy az elején az még ment. Ha kegyetlenül őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy semelyik látott dolog nem éri meg nekem már, hogy abba fektessem az energiámat, hogy nekiálljak bejegyzést szerkeszteni róla, különben meg nem érdemes tovább folytatni, ezt az érzésemet most oldalakon át tudnám ragozni.

 

Meg szeretném köszönni mindenkinek, aki olvasta a bejegyzéseket, hogy tetszést nyílvánítttak a Facebookon, tehát elsősorban az olvasóknak, és akik mondták, hogy ez jó. Örülök, hogy az Index hogy többször is nyílvánosságot szerzett egy-egy bejegyzésnek azzal, hogy kirakták a posztot a portálra, nem egóból, hanem mert értelmesnek véltem a tartalmat, és örültem hogy pár őrület mellett ez is kikerült, ugyanígy a blog.hu-nak, a kommentelőknek.

 

Ez alatt az egy év alatt közel 100 művészről tettem említés kiállítások, könyvek, projektek, videók kapcsán, de jellemző, hogy 1-1 művészre koncentráltam, vagy valmilyen tematikára. Sok kedvenc bejegyzéseim közül jópár olyan volt, ami ismeretlen művészekről szólt (úgy értem nem ismertről, vagy legalábbis a street artot kedvelők nem biztos, hogy ismerték őket: pl. Christian Boltanski, Agnes Denes, Jeppe Hein, Felice Varini, David Shrigley, Pierre Huyghe). Szerettem írni olyan művészekről, akik részben kapcsolhatók csak a street arthoz, mégis úgy éreztem, itt a helyük (néhány fotóművész, vagy Garret Miller, Liu Bolin). Külön szerettem, hogy a Disposable Memory Projectről, a gambiai street artról vagy az Improv Everywhere dolgairól is a blog keretében írhattam, és külön fontosnak éreztem Banksy három versét. Kifejezetten jó volt két rendkívüli installációról írni, a reverse graffitiről, vagy a 2011 TOP 10-ről. Nagyon szívesen mondanék kedvenc bejegyzést ebből az egy évből, de minden poszthoz, többé-kevésbé köt valami, így nehéz igazságot tenni. Ha már ki lehetne emelni egy szűk csoportot, az inkább a számomra kevésbé tetszetős posztok lennének. A blog 90%-a olyan dolgokból áll, amilyenekből szerettem volna, hogy álljon, és amelyekkel elégedett is vagyok.

 

Nyílván nincs olyan dolog, amit hiányolnék a blogból, különben írnám tovább. Biztos születnek majd jó alkotások, de azokról már nem lehet itt olvasni. Az oldal még elérhető lesz, hisz az volt a lényeg, hogy ezek a dolgok magyarul is elérhetők legyenek. Olvassa, aki akarja. Emailen továbbra is elérhető vagyok, a street arthoz még egy elég nagy projekt fog kötni, illetve ebben reménykedem, amit meg kell csinálni, ez nagyon izgat, viszont időigényes is lesz, ha összejön. Sok más dolog mellett, mint pl. munka, egyetem, más érdeklődés, a blog tehát nem fér bele, és biztosan lezárul.

 

Még egyszer köszönöm, hogy erre jártatok.

 

Szólj hozzá!

egy nepáli graffiti

2012.04.12. 21:41

tumblr_m20kbea1mp1qzz23lo1_1280.jpgKlikk a képre a nagyobb méretért


Különös perverzióm, hogy kiemeljek a blogon pár olyan képet, amelyet a tumblr mikroblog-rendszerben látok; bejegyzést szenteljek nekik, leírjak pár, valószínűleg teljesen értelmetlen gondolatot velük kapcsolatban. Ilyen volt ez és ez. Ezeknél a képeknél általában nem tudom, ki a zseni, aki elköveti a műveket. Lehet, hogy ez bennük az imponáló - egyrészről.

Másrészről ezek a képek azért élveznek mindig is elsőbbséget a blogon, mert olyan különlegességgel rendelkeznek, amelyet sok street art művész közösen nem tudna sohasem elérni, persze nem is kell ilyen különlegességgel rendelkezni feltétlenül; azzal nevezetesen, hogy ezek a képek nem szorulnak arra, hogy magyarázzuk őket (nem akarják, nincs rá szükségük, nem vesznek rólunk tudomást stb.), mégha szeretnénk, akkor sem.

Ez a graffiti Nepálban készült.

A szöveg valamilyen agyonidézett mondat, az eredeti (Kérdezd meg, hányszor törték össze szívem, és én megkérlek, hogy nézz fel az égre és számold meg a csillagokat) enyhén giccses, óriási dolog, hogy itt nincs ilyen agyrém. Az előbb azt írtam, hogy nem kell magyarázni ezeket a pillanatokat, ezért nem is teszek így,

ugyanakkor szeretném láthatatlan kihúzómmal kiemelni a kitett szemetet, a szétfolyó, amatőr, de őszinte, ügyetlen, de közlékeny kéz fújta betűket, a lefolyásuk meghosszabbításaként a szétcsurgó vizet, a kitárt ajtót, a szoba előtti otthagyott két papucsot. És ezek után magát a mondatot, újra...

Illetve csak annyit fűznék a dologhoz, hogy minden kétséget kizáróan ez az utóbbi idők egyik legjobb urban setupja, és ezzel meg is alapítom ezt a kifejezést.

Szólj hozzá!

Címkék: street art graffiti

Cementszobrok vs. klímaváltozás - Isaac Cordal

2012.04.04. 21:59

Isaac-Cordal-Street-Art-artist.jpgSokáig gondoltam úgy,  hogy Isaac Cordalról nem beszélek a blogban; körül-belül egy időben ismerkedtem meg vele, mint Slinkachu-val, és nem arról volt szó, hogy éppen gyenge utánzatnak tartottam, amiket csinál, vagy olyan kísérletnek, amit fentebb említett kollégája jobban kiteljesített; egyszerűen nem kötött le, nem tudtam vele mit kezdeni nagyon. Ez persze két nagyon különböző dolog, ez a nem tetszés és az értetlenség, de azért mindkettőről szó volt. Most viszont egyszerre sikerült mindkét fenntartásnak elejét venni.

Már egyszer ott voltam, hogy szentelek egy bejegyzést Cordalnak, ez pedig az a momentum volt, amikor kijött a könyve, a Cement Eclipses, amelyben sajátos, cementből készült apró méretű embereket megörökítő installációit mutatja be. Cordal ugyanis cementben nyomul már több éve, és ő is miniatürizál; bábui azonban kevésbé kidolgozottak, inkább melankolikusabbak, karakter-nélküliek, szürkék, és rengetegszer vízben tűnnek fel/el.

street_art_isaac_cordal_4.jpgEgy korábbi munka

Na és mikor a napokban megláttam, hogy Cordal a Beaufort04-en, egy kortárs művészeti fesztiválon jó nagy részt vállal tengerparti installációjával, nem halogathattam ezt a bejegyzést. Az áprilistól szeptember végéig látható public kiállítás a belga-francia határ közelében, 30 helyszínen, végig a flamand tengerparton. Többek között Janis Kounellis, Bernar Venet, és a nemrégen blogosított Jeppe Hein alkotása is látható, de rengeteg más érdekes köztéri installáció is. Cordal alkotása a Klímaváltozásra várva címet viseli, egy De Panne nevű kisebb város partjánál készült. Az installáció, amelyen a Cordal két hónapig dolgozott, a tőle megszokott módon víz-kontextusba helyezett, szürke, depresszív cementfigurákból áll. Mindegyik figura a maga módján várja a klímaváltozást.

DSC09132_web.jpg

Itt megvan, ami eddig hiányzott Cordálnál, és nem veszett el, ami eddig megvolt; grandiózusabb az egész; nem pocsolyákba, hanem egyenesen óceánba züllenek bele a szobrok, tucatjával jelennek meg, és ebben a kollektivitásukban van valami erő, amit a cement már eleve kell, hogy feltételezzen. Ugyanakkor marad minden a régiben, ami pl. az efemerséget, az installáció sebezhetőségét, átmenetiségét, vagy az alakokra értett kis dimenziókat, és az ezzel együtt járó neurotikusságot, fenyegetettséget illeti, sőt a klímaváltozás témával láthatóan telibetalálta eddigi célkitűzéseit. Korábban ugyanis ezt mondta munkáiról:

DSC09644_web.jpg"Az eddigi munkáiban olyan szituációkat formáltam, amelyben kivehetők egyes viselkedési minták. Az installációim valamilyen módon azt a társadalmi rendszert értelmezik, amely körülvesz bennünket… A szobrokkal és az ezekről készült képekkel arra teszek kísérletet, hogy egyes cselekedetünk abszurditását érzékeltessem” – fogalmaz. Itt sikerül a figurákat olyan extrém módon pozicionálni, hogy a kitettségükben önkéntelenül is felvesznek megjelenítendő karaktereket, viselkedésmódokat - ilyen értelemben a Beafourt04-re készített installáció a lehető legkiérleltebb megoldást kínálja erre a problémára.

A klímaváltozást váró szobrok egyedisége, és vak, mozdulatlan kollektivitásukban szerzett (és cementből is fakadó) esendőségük készíti elő az egész installáció hatásosságát, és még itt van ez a rendkívül érdekes környezet, a jó fotók, az egész impresszió, amit a szobor-sereg kelt. Cordal, bár egyetemi-képzőművészeti backgroundból jött, street artba öli jó idejét, talán a „fesztivál” legjobb műalkotását hozta létre.

DSC09367_web.jpg

DSC09909_web.jpg

5.jpg

1128_slar.jpg

910_slar.jpg

DSC09806_web.jpg

DSC09158_web.jpg

Kövesd a StreetArtMagyarult Facebook-on, vagy ajánld ismerőseidnek!

Szólj hozzá!

Címkék: street art installáció isaac cordal jeppe hein

A tárgyak melankóliája - Guy Batey fotói

2012.03.26. 19:06

Újabb ezer év után frissül a blog, méghozzá egy Guy Batey nevű fotós képeit szeretném megmutatni. Volt már korábban a blogon egy Jasper James nevű fickó, akinek a fotóiból megtudtuk, hogy az utcaművészet nem a festékszórótól a stencilen keresztül a matricázásig tart, hanem például a fotográfia is képes megidézni olyan kapcsolatokat, amelyekben gondolkodni szoktunk, mikor magunkat a városba pozicionáljuk, és street artról beszélünk. Hogy magyarul is leírjam ezt, vannak számomra a tipikusnál izgalmasabb formák, amelyek még éppen hozzátartoznak a urbánművészethez, részben mert határterületei, részben mert hatásmechanizmusuk hasonló, sőt továbbgondolt. Ezt olyannyira komolyan is gondolom, hogy immáron többezer éve nem írtam semelyik mostanában sokat mutogatott utcaművészről.

200903_03_04.jpg

Na de visszatérve, a tumblr hullámain bukkant fel ez az uszony és ezek mindig izgalmas kapást ígérnek, utána is néztem, de a fickóról nem sokat tudni, van egy honlapja, amin feltüntet pár projektet - a fairy tale of berlin, the fragile hold és a the melancholy of objects címűeket, azt sem tudni, hogy ezek ongoing vagy mi van velük. E két utóbbi sorozat viszont megtetszett, beállított vagy spontán, semennyire, félig vagy direkte jól megkomponált fotókat látunk tárgyakról; furcsákat, melankolikus hangulatúakat,olyanokat, amelyek miatt arra hajlunk, hogy megszemélyesítsük ezeket a destabilizált, roncsolt, kitett, objektumokat  Ami tetszik bennük, az nem csak ez az egyébként eléggé direkt jellemző, hanem az őszinte rácsodálkozás mozzanata. A szőnyegről készült fotó ilyen szempontból talán a legsikerültebb, de jó a zongora és és a behorpadt közlekedési bólya - mindegyiknél az az érzésem van, hogy nincs túlerőltetve a megmutatás, nem gesztusszerű az egész - van egyfajta visszafogottság is benne - ez adja a tárgyak auráját.

4892127826_69d1f8e40e_b.jpg

200902_03_01.jpg

200902_01_08.jpg

200902_01_01.jpg

200811_01_04.jpg

200811_02_03.jpg

200812_02_07.jpg

200809_01_02.jpg

200811-03-03.jpg

Kövesd a StreetArtMagyarult Facebook-on, vagy ajánld ismerőseidnek!

Szólj hozzá!

Címkék: fotó street art

Az igazi street art

2012.03.11. 10:58

Nagyképű címmel írt rövidke cikkem

Szólj hozzá!

Leopold Kessler

2012.03.09. 01:59

Leopold Kessler neve alighanem ismeretlen sokak számára, pedig elég jó public art-street art műveket hozott létre az elmúlt években. A Bécsben élő művész 1970-ben született Münchenben, később az osztrák fővárosban végzett a képzőművészeti főiskolán. A kétezres évek eleje óta jegyzi kiállításait; 2001 óta leginkább Európában állított ki, de New Yorkot és a csoportos kiállítások, biennálék keretében a világ különböző pontjait is megjárták alkotásai.

Public munkáiról készült videóival sajnos nem nagyon találkozhatunk, ha csak el nem látogatunk valamelyik osztrák vagy német galériába. Fotódokumentációk és leírások alapján azonban kirajzolódnak előttünk az egyes művek.

Az egyik kedvencem a Sharjah Biennálé (Arab-Emirátusokban) ideje alatt készített műve, amikor a szálloda második emeleti medencéjéből levezette egy slaggal a vizet az utcára, és „szökőkutat” csinált belőle. Az is jó, mikor egy kis buherálás után az utcalámpákat kapcsolgatta.

LK_RotanaPanoramaLG.jpg

LK_RotanaFountain1LG.jpg

LK_RotanaFountain6LG.jpg

LK_RotanaFountain3LG.jpg

16_lg.jpg

Másik érdekes műve a Kacsaetetés című egy fake-kacsába épített kamera által rögzített film, amely a városi tavak kacsaetetési romantikáját dokumentálja belülről. Az Import Budapest-Vienna projekt keretében pedig Kessler cigarettákat csempészett (inkább utaztatott) egyik országból a másikba; gondosan elrejtette a cigis dobozt a vonat oldalába.

LK_2008_DucksStill_2.jpg

LK_import2LG.jpg

Szintén érdekes a a városi óra átalakítása ébresztőórává, a mindenki számára elérhető kollektív lábtörlő, vagy a szökőkút víznyomásának megváltoztatásával elért hack.

06_lg.jpg

05_lg.jpg

LK_2008_Volksshoe_50.jpg

LK_2008_Volksshoe_84.jpg

LK_graz2LG.jpg

LK_graz3LG.jpg

Mindezen projektek, akciók, elmés intervenciók ellenére a legjobban a 2007-es Kicserélt pad című fotó tetszik talán a legjobban, amelyről először azt hittem, hogy egy installáció, de ez valójában egy „found situation”, egy talált helyzet, amelyet Kessler lefotózott. Egyszerű, mégis van a beállításban valami érdekes - ezzel búcsúzom

LK_replaced_bench-2007-photoLG.jpg

Kövesd a StreetArtMagyarult Facebook-on, vagy ajánld ismerőseidnek!

Szólj hozzá!

Címkék: art street art public art

Banksy árverésen

2012.02.19. 21:27

lady.pngPár nappal ezelőtt a két nagy aukciós ház, a Christie’s és a Sotheby’s újra kortárs művészeti árverést rendezett Londonban. Ezek az árverések ilyenkor úgy néznek ki, hogy első nap mindkét ház a legmagasabb árkategóriájú műveket adja el este, a második napon kora délután pedig valamivel „olcsóbb” művek kerülnek kalapács alá. Az angol fővárosban megrendezett aukciók elég sikeresnek mondhatók – a vártnál magasabb bevételre tettek szert mindkét háznál.

A második napokon mind a Christie’snél, mind a Sotheby’snél előkerült 1-1 Banksy mű. A Christie’s 265 000 fontért (416 ezer dollár) azaz majdnem százmillió forintért árverezte el a Fetish Lady című képet. Ez a ár a művész egyik legmagasabb piaci rekodja. A becsült ár ehhez képest majdnem 40 millió forintnyi fonttal kevesebb volt. A Sotheby’s egy nappal később a délutáni árverésén egy patkány-szobrot árverezett el, amelyért körül-belül a becsült ár ellenében, 85 000 fontot (30 millió forint) fizetve jelentkezett be egy licitáló. A patkány-szobor egy olyan sorozat része, amelynek egy másik darabját októberben ennek az árnak a kétszereséért elvittek Londonban.

Banksy egyelőre nem szerepel a New-York-i árveréseken, és Londonban is csak a második etap repertoárjában tűnik fel. Az érdekesség kedvéért: a februári aukció-maraton legértékesebb darabja Francis Bacon festménye a Henrietta Moraes portréja című, amely 21 millió fontért, háromnegyed milliárd forintért talált gazdára. Ez önmagában meghaladja a második nap összbevételét.

aukció.pngÉlő közvetítés a Sotheby's honlapján az áverésről

 

Kövesd a StreetArtMagyarult Facebookon, vagy ajánld ismerőseidnek!

Szólj hozzá!

Itt egy emlék, add tovább

2012.02.15. 00:06

pmu.jpgA művészeti szervező, szabadúszó, munkájának legalább 20 százalékát non-profit tevékenységekbe ölő Matthew Knight egy nagyon érdekes projektbe vágott bele 2008-ban. A dolog nem látványos, alig kézzelfogható, műfajában nehezen megragadató; mégis minden benne van, ami a városhoz, az emberekhez, a művészethez, az élethez kapcsolódik. A projekt neve The Disposable Memory Project, valami olyasmi, amit úgy lehetne lefordítani, hogy „Eldobható Emlék Projekt”, de ebben az eldobhatóban inkább a „letevés”, az elhagyás, a megszabadulás, a továbbörökítés gesztusa fogalmazódik meg.

Az eldobható emlék projekt lényege ugyanis az, hogy a projekt kitalálói és koordinátorai fényképezőgépeket rejtenek el városokban egy üzenettel, amelyben a kamera használatára, fényképek készítésére, majd továbbadására buzdítják a megtalálót. Az eldobható emlék egy experimentális fényképészeti projekt, amelyben az emberek saját maguk által készített képekkel járulnak hozzá egy folyamat összerakásához. Egy olyan folyamatéhoz, amelyben korábban más, ismeretlen használók történetei bontakoznak ki, amint saját útjukat, saját életüket dokumentálják, és őrzik meg nem csupán a későbbi használók számára, de egy szélesebb közönség számára is, akik egy-egy központba visszaérkezett fényképezőgép múltját megismerik az interneten, a projekt honlapján.

6.jpgRészlet az egyik gép sorozatából

Az elmúlt években összesen (e sorok írásakor) 427 fényképezőgépet helyeztek el a projekt vezetői. A készülékek összesen több mint 75 országban több mint 800 000 kilométert utaztak (Föld-Hold oda-vissza). A kamerákhoz csatolt üzenetek értelmében a résztvevők képeket készítenek, majd továbbítják a kamerát valaki másnak, akivel új fejezet nyílik a képsorozatok által kialakított történtben. A 427 gép közül már 106-ra ráleltek az emberek; ebből 30 darab került vissza a projekt kurátoraihoz Londonba. Érdekes, hogy 228 kamerára még mindig nem leltek rá. Lehet, hogy minden nap elsétálunk egy mellett?

25.jpgRészlet az egyik fényképezőgép feltöltött sorozatából

Minden egyes számozott kamera sorsa nyílván van tartva, persze az embereken múlik, hogy tájékoztatják-e a honlapot a felfedezésükről. Egy megtalált kamera esetén be lehet jelenteni a honlapnak a fejleményeket, és az információk hozzáíródnak a gép történetéhez; hol jártak vele az emberek, hány kilométert tettek meg vele, milyen érdekes mozgások köthetők hozzá. Persze, ha az illető úgy gondolja, el is postázhatja a központba a gépet, ezzel is gyarapítva a visszaérkezett, kalandoktól zsúfolt, emlékkel megtelt apparátok táborát. Az ilyenek mindig nagy hírt jelentenek, hiszen feldolgozásukat követően a honlapon is közzétehető tartalmuk, amivel részben beteljesedik a projekt. Érdemes a hírekért követni többek között a projekt twitterét.

3401670119_4a71c768e6.jpgÍgy fest egy szerencsés megtaláló

Természetesen nem csupán az eredmény a fontos a projektben, hanem a részvétel, az aktivitás az, hogy emberek nélkül nem is beszélhetnénk a projekt sikerességéről. A lényeg pont az, hogy nélkülük nem jöhet létre ez a kísérleti fényképészeti program. Csak akkor működik, ha ők maguk aktivizálódnak. Különbség van aközött, hogy életet lehelnek egy gondolatba, és aközött, hogy amint cselekszenek a projekttel kapcsolatban, létre is hozzák azt. Az emberek itt szerzők, akik persze valamilyen utasítás vagy ötlet révén használják a fényképezőgépet, de hajlandók részt venni egy játékban.

2.jpgRészlet az egyik visszaérkezett gép sorozatából

Az aktivitás szelleme pedig megengedi, hogy mindenki saját maga elindítson egy „disposable kamerát”. Ehhez nem kell semmi különöset csinálni, mint írni a honlap kristálytisztán leírt feltételei szerint, és az emailen érkezett válasz szellemében a környezetünkben is elhelyezni ezt a kis easter egg-et. Kipróbáltam, írtam a megadott címre, az adataimmal, és két nappal később megrkezett a válasz az instrukciókkal. A vállalkozó kedvűeknek csak annyi a feladatuk, hogy vesznek egy kamerát, és egy cetlit mellé csatolnak: „Helló, kösz, hogy megtaláltál. Én egy globális fényképészeti projekt része vagyok. Kérlek látogass el a honlapra, hogy tudathasd a tulajdonosommal a hírt. Készíts pár képet, és add tovább a gépet. Ha végeztél, a honlapon megtudhatod, mi a teendő.” Még kérni kell egy saját kódot a kamerára a honlapon, és ezekkel együtt bárhova elhelyezhetjük a kamerát, ahol jó eséllyel, de persze kis szerencse vagy kutakodás árán, valaki megtalálja.

all.jpg

Tájékozódunk a 24-es gép naplójából a disposablememoryproject.org-on

 

fgfg.jpg

Részlet...

 

12.jpg

A honlapon minden pontosan le van írva, itt is lehet megnézni a feltöltött képeket, követni a fényképezőgépek helyzetét (hány napig volt kinél, hány kilométert tett meg hány országot járt meg), bejelenteni a megtaláltat, szurkolni a még meg nem találtaknak. A 367-es számú kamerát például Budapesten adta oda egy Rachel nevű lány pár jófej francia srácnak – olvashatjuk, ha böngészünk a kamerák leírásaiban. Azóta azonban nem voltak fejlemények, úgy tűnik egy-egy sors könnyen elsorvadhat. Itt az ideje tehát, hogy itthon is aktivizálódjunk!

Érdemes megnézni a megtalált képeket; nyaralások, fotók barátokról, gyerekekről, családokról, utcaképek, csendéletek, snapshotok. Nem muszáj egyből történeteket farigcsálnunk; elég, ha látjuk, hogy a másik ember sem annyira más mint mi; hogy lényegében mindenki közel állhat hozzánk, mindenkit meg lehet ismerni. És persze – a projekt is ezt célozza – arról is szó van, hogy érdemes kísérletezni azokkal a módokkal, amikkel időben és térben egymástól távol levő emberek egyáltalán el lesznek gondolhatók egymás mellett. Történelmi tudat (még ha pici is ez a történelem), és egymás elfogadása – ez az a két dolog, amelyet az Eldobható emlék projekt ápol, amellett, hogy érdekes játékra is hív.

 

Kövesd a StreetArtMagyarult Facebookon, vagy ajánld ismerőseidnek!

Szólj hozzá!

Címkék: art

Piros labdák

2012.02.12. 21:51

jux_red6.jpgMost találkoztam a Juxtapozban Kurt Perschke Red Ball, Piros Labda című projektjével. Az amerikai művész St.Louisban készítette első, négy és fél méter magas piros labdáját. Elmondása szerint egy helyspecifikus installáció létrehozására kérték fel, viszont sokáig vacakolt, hogyan lehetne kihasználni az adott teret. Unalmában és saját szórakoztatására berajzolt egy gömböt a vázlatba. Az ötlet végül annyira megragadta, hogy Barcelonában és Sydneyben is folytatta a piros labdák installálását. A projekt ezzel lényegében megszületett.

Azóta Angliában, Abu-Dzabiban, Taiwanban, és több amerikai városban járt a projekt. Kurt Perschke szerint a labdák abszurd, mégis helyspecikus helyzete beindítja az emberek képzeletét; vajon honnan pottyantak le ezek az óriáslabdák? A labdák szerinte „karizmatikusak”, mágnesként működnek; ráveszi az embereket, hogy tapintással, nekidőléssel ismerkedjenek a környezetükkel. Ez persze játék, viszont ő maga nem gondolná, hogy a játék nem komoly ügy. A furcsa labdák megdöbbentő vagy meghökkentő jelenléte fokozza a járókelők aktivitásra való hajlamát, ezzel is emelve a kollektivitás érzését.

SHBday1.jpg

red-ball.jpg

jux_red5.jpg

redball_mokkaauge.jpg

jux_red1.jpg

ball_19112011.jpg

red-ball-portland1.jpeg

redball-04.jpg

 

Kövesd a StreetArtMagyarult Facebookon, vagy ajánld ismerőseidnek!

10 komment

Címkék: street art installáció

Furcsa padok Jeppe Heintől

2012.02.07. 18:26

A kortás dán művész, Jeppe Hein műveiben legtöbbször az interakcióra apellál; az építészet, a konceptuális művészet és a minimalizmus találkozásában műalkotásai a néző aktív részvételére számítanak és az installáció környezetére reflektálnak. A 2003-as Changing Space (Változó tér) olyan falról szól, amely alig érzékelhetően mozog a teremben, végül pedig lassan bezárja a látogatót.

modified_social_bench_m.jpg

Hein egyik legérdekesebb sorozata kültéri, public művészethez köthető. A padokhoz fűződő vonzalma a kétezres évek eleji installációiban, többek között a Mozgó Padban (2000)  vagy a Füstölő padban (2003)  is megmutatkozott már. Később a Modified Social Benches (Módosított Közösségi Padok) projekt keretében köztereken installálta abszurd, funkciótlan padjait. A Bench Around the Lake (Pad a tó körül -2010) című nagy műve az indianai White River körüli 15, élénk sárga színű pad-sorozatot fedi. Más kültéri művei Spanyolországban, Finnországban és Amerikában ejtették zavarba a leülni és megpihenni kívánó járókelőket.

Jeppe-Hein-Modified-Social-Bench.jpg

6069512565_2a0a918a60.jpg

HeinJeppeforside_sid_ned.jpg

hein,jeppe_gak_a_lucky_strike_modified_social_benches_2005_ansgarikirchhof_baier_5.jpg

Loop-Bench-by-Jeppe-Hein-3.jpg

artforum2_6.jpg

2010_in-an-je0160.jpg

2010_in-an-je0358.jpg

2010_in-an-je0443.jpg

2010_in-an-je0437.jpg

Kövesd a StreetArtMagyarult Facebookon, vagy ajánld ismerőseidnek!

Szólj hozzá!

Címkék: street art installáció