mobstr, a londoni street artos újabb alkotásokkal örvendeztette meg az utcaművészet iránt érdeklődőket, ezúttal azonban nem minden sikerült úgy, ahogy azt talán szerette volna; kikerült egy elég gyengére sikerült darab is. A másik azonban zseniális.
"Nem kaptak el"
mobstr-ben azt szeretem, hogy veszi a konceptualitással járó akadályokat, és hiába rövid és ütős szövegeket ír, azok nem égnek ki, és nem a rövid szellemi kielégülést célozzák meg a nézőben, hanem hosszabb időre, nagyobb beleélésre tartanak igényt a mi részünkről. Az, hogy „Nem tartóztattak le” magában az eddigi életműben is egy gyengébb darab, s bár valószínűleg még ez nem lenne probléma, de emellett ott van az, hogy tele a padlás olyan művekkel, amelyek a graffiti elkészültének körülményeire, a rendőrségre, az egész kriminálművészetre (ha van ilyen szó) utalnak és reflektálnak. Másrészről tudjuk, hogy a graffiti elkészülési ideje nem haladhatta meg a 20 másodpercet, így még kicsit hazugnak is hat az egész. Ha viszont nem hivalkodásnak vesszük a kijelentést (amit egyébként jól teszünk, hiszen sejthetően nem ez volt a cél végtére), akkor van egy tényleg nagyon-nagyon konceptuális műalkotás, ami már túl sok lehet. Nem rossz ez a mobstr darab annyira; ha először látnék ilyet, biztos rettenetesen lelkesednék érte.
Minden nap festék a falra, a szürkeséget távol tartja
A másik alkotás azonban jól el lett találva. Két részből áll; tipikus mobstr, beállhat a Don’t you hate it és a Deja vu után a sorba. Ironikus, humoros, rejtett, nehezen letapogatható dialógus, amelyben érdekes a rímes mondatra való nyers válasz. Minden nap festék a falra, a szürkeséget távol tartja és Ugyanez igaz itt is – olvasható a másik, szembelévő falon, folytatva a gondolatot. A rövid videóval talán még jobban átjön a dolog, valamennyire helyettesíti a valós élményt.
Ugyanez igaz itt is
Figyelembe véve a sorrendet - elvileg először a bal oldalit látjuk (London), utána a jobboldalit - ideális esetben.
